Szekeres Szabolcs: Long Life Journey

„Jönnek és azt kérdik: Milyen eszmét igyekeztem megtestesíteni a Faustban? Mintha én tudnám, mintha meg tudnám mondani!” Ha hihetünk Eckermann feljegyzéseinek, így vélekedett Goethe már a saját korában is nagy feltűnést keltő remekművéről. Balázs Zoltán, a Budapest Bábszínházban látható fantáziajáték rendezője sem bíbelődik sokat a Faust eszmeiségével.

Vannak olyan könyvek, amelyeket a közmegegyezés fontosnak tart, sokszor sok helyen hivatkoznak rájuk, mégis nagyon kevesen olvasták ezeket a szövegeket. Mindenkinek van véleménye, elképzelése a műről, hiszen egyes fordulatai, idézetei beépültek a mindennapi nyelvhasználatba. Sokan szigorú elvárásokat támasztanak egy esetleges színpadi adaptációval szemben. Ilyen a megítélése a Faustnak is.

Goethe művének két részét nemcsak a megírásuk között eltelt 25 év választja el egymástól, hanem a stílusbeli, poétikai különbségek is hangsúlyosak. Az első rész higgadt klasszicizmusa szöges ellentétben áll a második rész szimbólumokban és rejtvényekben gazdag, játékos iróniájával, egymásban tükröződő motívumaival, mitológiai utalásaival. A szöveg nehézsége és hosszúsága az oka annak, hogy ritkán láthatjuk színpadon a „teljes” Faustot. Az idézőjel azért szükséges, mert természetesen Balázs Zoltán rendezésére sem a komplett szöveg használata a jellemző.

A rendező Zsótér Sándor dramaturggal karöltve a szimultán jelenetezés mellett döntött. Az előadás a lineáris történetmesélés felfüggesztésének eredményeképpen a megszokottnál jóval intenzívebb befogadói magatartást vár el a publikumtól. Felváltva látunk jeleneteket a drámai költemény mindkét részéből. A középpontban a megismerést, a tudást elősegítő élethosszig tartó utazás áll. Utazás térben, időben, kultúrákban és az emberi lélekben. Faust és Mefisztó valójában egy személyiség egymást kiegészítő lélekrészei, komplementer szegmensei. Az életkor tekintetében heterogén összetételű színészgárdából hosszabb-rövidebb ideig majd mindenki játszik minden főbb szerepet. Így a lényeges figurákat láthatjuk fiatalon és egészen idősen is.

Gombár Judit fantázialényei és az általa tervezett tér fontos tartópillére az előadásnak. Az azték istenek szobraiból, Hieronymus Bosch Gyönyörök kertje című festményéről ismerős alakokból, valamint az amerikai sci-fi-sorozatok agancsos fejű, rovarembereiből áll össze a látványvilág. Fontos dramaturgiai elem egy két lábon járó, rózsaszín, halfarkú lény, ő Faust és Mefisztó közös személyiségének lecsupaszított változata. Reflektál a cselekményre, néhol komolyan, néhol humorosan ellenpontozza a történéseket. Megkapó a Faust által Margitnak adott óriási nyaklánc, amely ha a szükség úgy hozza, rózsafüzérként, ha kell, az ördög elleni védekezésnél hasznosítható hagymakarikának tűnik.

Méretes, hol mereven felálló, hol ernyedt péniszek, tátongó, behatolásra várakozó vulvák, többszemű, kivehető agyarú lények népesítik be a színpadot. Ezt ellenpontozza a hétköznapi tér, amely egyszerre mutatja egy metrószerelvény belsejét és egy hivatal előcsarnokát.

Balázs Zoltán ötletes rendezése érzéki, szépen megkomponált képek sorozatából áll. Színház a színházban, árnyjáték, pantomim: csak néhány jellemző példa a műfaji kavalkádból. A legsikerültebb részek azok, amelyekben a fantázialények mozgatása, a színészi játék és a cselekmény szervesen illeszkedik egymáshoz. Ilyen például Margit elcsábítása, amelyet a háttérben a Heléna elrablása című színjáték egészít ki, vagy a pálcikaember jelenete.

A II. felvonás nehezebben követhető – ennek több oka is van. Egyrészt a cselekmény egységének megtartása nem mindig sikerül, másrészt szerepe van ebben a hullámzó színészi teljesítménynek is, pontosabban fogalmazva a szövegmondásnak. Az a fajta játékmód, amit Balázs Zoltán megkövetel a színészektől, a nagyon pontos szövegmondáson alapul. A Bábszínház társulata igyekszik, de a színészek jól érzékelhetően inkább a fantázialények mozgatásánál érzik elemükben magukat. Persze kivétel is akad: Blasek Gyöngyi szuggesztív a halálra készülő Margit szerepében, miként Ács Norbert Faustja is emlékezetes marad.

A Budapest Bábszínház ifjúsági és felnőtt előadásként hirdeti a Faustot, de a színrevitel dramaturgiai bonyolultsága miatt jó szívvel csak az utóbbiaknak ajánlható az előadás.

Szekeres Szabolcs, Criticai Lapok, 2009