Tim Carroll színházi „szerencsejátékos”: Hamlet-rendezését részben Fortunára bízta. A Bárka előadása úgy indul, hogy a közönség sorshúzással dönti el az aznap esti szereposztást. A színészek akkor tudják meg, kit játszanak. Kelléknek azokat a tárgyakat használják, amelyeket magukkal hoznak a nézők, még a kísérőzenét is a publikum lemezeiből válogatják.

Így csak azok mernek „hazardírozni” Shakespeare- rel, akik mélységesen bíznak a színházban és egymásban. A látszólag laza, könnyed előadás pokoli koncentrációt igényel. A színészeknek több szerepet kell megtanulniuk, s félig-meddig rögtönzött jelenetekkel egyensúlyoznak a vásári játék, a happening és a tragédia között. Arányérzékük hibátlan. Pedig e „bizalomszínházban” nincs kőbe vésett dramaturgia, sem mérnöki pontossággal előre számolt hatás. Színpadtechnikai bravúrok helyett marad maga a játék. Hamlet atyjának szelleme az egyik nézőtől kölcsönvett falovacskán érkezik, a sírásó micisapkát „becéz” Yoricknak. Válhatna olcsó poénkodássá is az egész, mégsem az. Hiteles, rendkívül szórakoztató, torokszorító dráma.

E lemeztelenedett színházban minden kaland és fantázia. Megidézett gyerekkor. A színészek a nézők között járkálnak: mellénk ülnek, hozzánk beszélnek. Dánia nyomorúsága legbensőbb közügyünk. Hamlet az egyik hölgy vállát átölelve monologizál: „Lenni vagy
nem lenni?” Lehetne tolakodó is a gesztus, de ebben a játékvilágban természetes.
Hamlet az egyetlen szerep, amely nem „kiadó”: a királyfit mindig Balázs Zoltán alakítja. Az estéről estére változó előadásoknak ő az egyetlen biztos pontja. Színházi origó. Játékáért nemrég az év legjobb Shakespeare-színészének járó Gábor Miklós-díjat kapta. Rajta kívül láthatjuk még többek között Seress Zoltánt, Czintos Józsefet, Varjú Olgát is szerepváltásokban.

Tim Carroll a Globe Theatre főrendezője. A világ különböző színházaiban kipróbálta már improvizációs kísérleteit. A Bárkában harmadik rendezése a Hamlet.

Sándor Zsuzsanna, 168 óra, 2006