Több tucat cipő között caplat a tüchtig házvezetőnő, Föglein Fruzsina akkurátusan párosítja az össze-vissza dobált lábbeliket. Csengő szól, beguggol a Tanítvány, asztmás lihegéssel ébredezik a Tanár úr. A Különóra jó pénzért rapid módon készít fel akár kandidátusi vizsgára, választani is lehet a bölcsész és a természettudományi fokozatok között.

A tudásfelmérő kérdések Ionesco abszurd oktatásellenességét tükrözik: "Mi Franciaország fővárosa? - Párizs. - Kitűnő!" A kérdezz-felelek egyre lázasabb tempóban folyik, gyorsan váltakoznak a tudásterületek, "Sejtbiológia? Jaj, csak azt ne!" - könyörög a háztartási alkalmazott, de nem képes visszatartani a Professzor fokozódó aktivitását.

Ifj.Vitéz László, a Karnyónéban is tündöklő Barna Zsombor ő kisasszony-nebulóként hevesen ellentart az egyre agresszívebb faggatásnak, a tiszteletbeli Indián, a monodráma-hős Csiby Gergely, fokozatosan megifjodva hajszolja magát a dühöngő őrültségbe. Balázs Zoltán rendezői érdeme, hogy az eddigi Tanár-központú koncepció ellenében két egyenlő fél küzdelmévé alakítja a darabot. A végzős bábszínész-osztály két jeles hallgatója parádés játékkal abszolválja a föladatot, hanggal, mozgással is hitelesítve a szituációt.

A fokozás csúcspontján beérik a katarzis gyümölcse, a gyilkosság után újra a Házvezetőnő lép a színre, tovább matat a cipőrengetegben, majd egy gyanútlan nézőtől is leveszi lábtyűjét /!!!/. Kiderül, mind a negyven pár a mai leckésektől származik, próbáljuk meghúzni magunkat, hiszen mi is bármikor lehetünk a korlátolt oktatási rendszer áldozatai.

Újra szól a csengő, megjött a következő delikvens, újabb tetemre éhes a tanügyi húsdaráló. Ionesco örökérvényű abszurdját Balázs Zoltán eredeti rendezése a három, még egy kicsit színművészetis hallgatójának nagyszerű munkájával az Ódry-repertoár újabb gyöngyszemévé avatja.

Fehér Elephánt, Kulturális Ajánló, 2017