Ileana Lucaciu: Kísérlet egy partra vetett „hajóval”
A hazai aktuális színházi mozgalomban dívik a manierizmus és a művi kísérletezés, ami tönkreteszi a szöveget és a színészi játékot. A Te érdekedben is tökéletes példája a manierista, vizuálisan látványos előadásoknak, amelyek a tartalom érzelmi közvetítését tekintve hamisak és unalmasak, üres formák.
Az Odeon Színház folytatja közös együttműködését az európai Fabulamundi Playwriting Europe projekttel, amelyet az Európai Unió Kreatív Európa (2017-2020) nevű programja társfinanszíroz. A Gardénia című előadást létrehozó alkotók ezúttal Pier Lorenzo Pisano Per il tuo bene (A Te érdekedben) című alkotását vitték színpadra, mely a drámairodalom örökzöld témáját dolgozza fel: a családi kapcsolatok alakulását a gyerekek felnőtté válása után. A többszörösen díjazott Pier Lorenzo Pisano pontos lélektani elemzéssel mutatja be azt, ahogy az a modern technológia – amelynek köszönhetően a mobilunkon SMS-ezhetünk – tönkreteszi a családi kapcsolatokban a kommunikációt és az érzelemkifejezést. A darab konfliktusa túl egyszerű, cselekménynek nyoma sincs, így a családtagok között létrejövő viszonyok megértésében csak a szereplők közti párbeszédre támaszkodhatunk.
Balázs Zoltán ugyanolyan manierista rendezői megközelítéssel dolgozta fel az olasz szerző szövegét, mint az egyébként hasonló témát feldolgozó Gardénia esetében (amiről ezen a blogon már szintén írtunk), ám ez esetben a díszlet felfokozott látványossága miatt a darab témája szinte érthetetlenné vált. A jelentős európai forrásokból létrehozott díszlet fényűző, a díszletet Constantin Ciubotariu, a jelmezeket Andrada Chiriac tervezte. A díszlet lényegében egyetlen, aprólékosan megépített hajóból áll, nevezhetjük az élet „hajójának”, amelynek orrán egyfajta kalitkában láthatjuk az anyát, a család többi tagját pedig a fedélzeten, az otthonról elszökött fiú kivételével, aki a hajón kívül található. Az előadás vége felé a hajót darabjaira szedik, átadva a helyet egy fehér asztalnak, amely körül a család helyezkedik el. A metaforikus gondolatokkal terhelt absztrakt díszlet nagysága azonban érvényteleníti a szöveget, illetve a rossz kommunikáció miatt egymással feszültségbe kerülő családtagok lélektani tanulmányozásának realista szövetét. A szimbolikus töltetű kiegészítőkkel és hímzésekkel megpakolt jelmezeket mintha egy extravagáns divatbemutatóról kölcsönözték volna, az öltözékek semmilyen módon nem utalnak a szereplők tipológiájára, a karakterük lényegére. Mindezek tetejébe a hajóban két hibátlan kivitelezésű, emberméretű bábut helyeztek el, melyek tökéletes hasonmásai az apának. A színpadi ábrázolás metaforákkal, szimbólumokkal való ötvözése a rendezői elképzelést hivatott kifejezni.
Balázs Zoltán számára ebben a darabban minden bizonnyal a díszlet volt a főszereplő. A színészek mintha nem kaptak volna semmiféle instrukciót a kapcsolatokat tekintve, többnyire mozdulatlanul mondják a szöveget, az előadás végén robotszerű mozdulatokkal kezelik a díszletet, a nők, sőt a férfiak is levetnek magukról pár ruhát, a nők kombinéban maradnak, a szereplőket piros vonalak jelzik – ezek az olcsó rendezői húzások mind kihatnak a színészi játékra. Az effektekkel telezsúfolt általános színpadkép semmilyen módon nem támasztja alá a szöveg drámai anyagát, amelynek célja a jelen valóságában bemutatni egy családot. Nyilván a zene sem hiányozhat a rendezői koncepcióból (a zenét és a sound designt Cezar Antal jegyzi). A rekviemekből származó zenei aláfestés újabb példája az érzelmi töltet nélküli rendezői mesterkedésnek, a színészek a rikoltó zenét tekintve is lelkiismeretesen hajtják végre feladataikat.
A darabban szereplő színészek mind az Odeon Színház csodálatra méltó művészei, akik engedelmesen alávetik magukat a rendezőnek, de játékukban semmi nem fogja meg a nézőket, báboknak tűnnek, akiket egy inspirálatlan bábművész manipulál. Cătălina Mustață a kalitkába zárt Anya szerepében látható, Ioan Batinaş a két hasonmással rendelkező Apát játssza, Silvian Vâlcu az otthonát elhagyó Fiú, Eduard Trifa az, aki szerelmes lesz a Lányba (Simona Popescu), Paula Niculiță a Nagymama, Cezar Antal pedig a Nagybácsi/Idegen. A drámaíró nem nevezi el a szereplőket, a rendező pedig nem ruházza őket fel a replikáikból átsejlő személyiségjegyekkel, csak bizarr ruhákba bújtatott, jellem nélküli bábként használja őket.
A Te érdekedben európai kísérletnek is felfogható, ahogy a programfüzetben is utalnak rá, de valójában inkább egy hazánkban kikötött „hajó” sikertelen kísérlete. A fényűző díszletbe és jelmezekbe beleölt összeg ellenére a látvány nem szolgálja a darabot és annak témáját: azt, ahogy a modern kommunikációs technológia befolyásolja egy család életét. A színészek ebben is az érzelmi töltet és koherencia nélküli rendezői kísérletek áldozatává válnak, az olyan kísérleteké, amelyeket bizonyos „elemzők” fesztiválválogatások során innovatívnak, modernnek találtak.
Ileana Lucaciu, Spectator, 2019
Fordította: Adorjáni Panna
Az Odeon Színház folytatja közös együttműködését az európai Fabulamundi Playwriting Europe projekttel, amelyet az Európai Unió Kreatív Európa (2017-2020) nevű programja társfinanszíroz. A Gardénia című előadást létrehozó alkotók ezúttal Pier Lorenzo Pisano Per il tuo bene (A Te érdekedben) című alkotását vitték színpadra, mely a drámairodalom örökzöld témáját dolgozza fel: a családi kapcsolatok alakulását a gyerekek felnőtté válása után. A többszörösen díjazott Pier Lorenzo Pisano pontos lélektani elemzéssel mutatja be azt, ahogy az a modern technológia – amelynek köszönhetően a mobilunkon SMS-ezhetünk – tönkreteszi a családi kapcsolatokban a kommunikációt és az érzelemkifejezést. A darab konfliktusa túl egyszerű, cselekménynek nyoma sincs, így a családtagok között létrejövő viszonyok megértésében csak a szereplők közti párbeszédre támaszkodhatunk.
Balázs Zoltán ugyanolyan manierista rendezői megközelítéssel dolgozta fel az olasz szerző szövegét, mint az egyébként hasonló témát feldolgozó Gardénia esetében (amiről ezen a blogon már szintén írtunk), ám ez esetben a díszlet felfokozott látványossága miatt a darab témája szinte érthetetlenné vált. A jelentős európai forrásokból létrehozott díszlet fényűző, a díszletet Constantin Ciubotariu, a jelmezeket Andrada Chiriac tervezte. A díszlet lényegében egyetlen, aprólékosan megépített hajóból áll, nevezhetjük az élet „hajójának”, amelynek orrán egyfajta kalitkában láthatjuk az anyát, a család többi tagját pedig a fedélzeten, az otthonról elszökött fiú kivételével, aki a hajón kívül található. Az előadás vége felé a hajót darabjaira szedik, átadva a helyet egy fehér asztalnak, amely körül a család helyezkedik el. A metaforikus gondolatokkal terhelt absztrakt díszlet nagysága azonban érvényteleníti a szöveget, illetve a rossz kommunikáció miatt egymással feszültségbe kerülő családtagok lélektani tanulmányozásának realista szövetét. A szimbolikus töltetű kiegészítőkkel és hímzésekkel megpakolt jelmezeket mintha egy extravagáns divatbemutatóról kölcsönözték volna, az öltözékek semmilyen módon nem utalnak a szereplők tipológiájára, a karakterük lényegére. Mindezek tetejébe a hajóban két hibátlan kivitelezésű, emberméretű bábut helyeztek el, melyek tökéletes hasonmásai az apának. A színpadi ábrázolás metaforákkal, szimbólumokkal való ötvözése a rendezői elképzelést hivatott kifejezni.
Balázs Zoltán számára ebben a darabban minden bizonnyal a díszlet volt a főszereplő. A színészek mintha nem kaptak volna semmiféle instrukciót a kapcsolatokat tekintve, többnyire mozdulatlanul mondják a szöveget, az előadás végén robotszerű mozdulatokkal kezelik a díszletet, a nők, sőt a férfiak is levetnek magukról pár ruhát, a nők kombinéban maradnak, a szereplőket piros vonalak jelzik – ezek az olcsó rendezői húzások mind kihatnak a színészi játékra. Az effektekkel telezsúfolt általános színpadkép semmilyen módon nem támasztja alá a szöveg drámai anyagát, amelynek célja a jelen valóságában bemutatni egy családot. Nyilván a zene sem hiányozhat a rendezői koncepcióból (a zenét és a sound designt Cezar Antal jegyzi). A rekviemekből származó zenei aláfestés újabb példája az érzelmi töltet nélküli rendezői mesterkedésnek, a színészek a rikoltó zenét tekintve is lelkiismeretesen hajtják végre feladataikat.
A darabban szereplő színészek mind az Odeon Színház csodálatra méltó művészei, akik engedelmesen alávetik magukat a rendezőnek, de játékukban semmi nem fogja meg a nézőket, báboknak tűnnek, akiket egy inspirálatlan bábművész manipulál. Cătălina Mustață a kalitkába zárt Anya szerepében látható, Ioan Batinaş a két hasonmással rendelkező Apát játssza, Silvian Vâlcu az otthonát elhagyó Fiú, Eduard Trifa az, aki szerelmes lesz a Lányba (Simona Popescu), Paula Niculiță a Nagymama, Cezar Antal pedig a Nagybácsi/Idegen. A drámaíró nem nevezi el a szereplőket, a rendező pedig nem ruházza őket fel a replikáikból átsejlő személyiségjegyekkel, csak bizarr ruhákba bújtatott, jellem nélküli bábként használja őket.
A Te érdekedben európai kísérletnek is felfogható, ahogy a programfüzetben is utalnak rá, de valójában inkább egy hazánkban kikötött „hajó” sikertelen kísérlete. A fényűző díszletbe és jelmezekbe beleölt összeg ellenére a látvány nem szolgálja a darabot és annak témáját: azt, ahogy a modern kommunikációs technológia befolyásolja egy család életét. A színészek ebben is az érzelmi töltet és koherencia nélküli rendezői kísérletek áldozatává válnak, az olyan kísérleteké, amelyeket bizonyos „elemzők” fesztiválválogatások során innovatívnak, modernnek találtak.
Ileana Lucaciu, Spectator, 2019
Fordította: Adorjáni Panna