A Maladype Színház társulata egy különleges előadással örvendeztette meg a művészetek és a színház szerelmeseit. A Dada Cabaret-ban megtalálható minden ami „dada” és minden, ami nem. Történelem, festészet, életstílus ötvözése a színházzal, hitelesen és szórakoztatóan két órában.

Az Átrium Film-Színház ősbemutató keretében mutatta be Matej Visniec Dada Cabaret című darabját, amely a dadaizmus 100. évfordulója alkalmából került színpadra. A 20. század eleji avantgard mozgalom mind az irodalomban, mind a képzőművészetben jelentős nyomot hagyott maga után. Az előadás valós történelmi távpontot nyújt a közönségnek. Egyaránt bemutatja a dadaizmus kialakulását, fénykorát és bukását, ugyanakkor nem feledkezik meg a mozgalom esszenciájáról, az életérzésről, a szabadságról, a lázadásról a háború és az emberiség ellen elkövetett bűnök ellen.

A dramaturgiailag kiválóan felépített darab szürreális elemekkel és vicces betétekkel varázsolja el közönségét. Ezzel segítve a teljes átlényegülést, melynek segítségével mindenki úgy érezheti, mintha egy másik világba került volna. Az I. világháború derekán a Zürichi Cabaret Voltaireben megváltozott valami, új mozgalom született, amely kitartott véleménye mellett. A színpadon minden „dadaista”, a díszletek, a jelmezek, a zenekar. Nem átlagosak, elütnek a megszokottól és attól, amit egy rendszeres színházba járó várna. Ezzel is még különlegesebb hangulat és látványvilág tárul a nézők elé, egy kis abszurditással fűszerezve.

Farkas Gábor Gábriel zenekara folyamatosan zenél a háttérben, korhoz illő és meglepő módon aktuális, jelen korunkbeli dalokat is játszanak. A zene nagyon fontos eleme az előadásnak. Minden jelenetben van ének és táncbetét, ami még élvezetesebbé teszi a művet.

A színészeknek minden tudására szüksége van a szerepük eljátszásához, énekelnek, táncolnak, jelenetről jelentre új karakterbe és ruhába bújnak. Egyértelmű, hogy nagyon sok befektetett munka rejtőzik az előadás létrejöttében. Lenin szerepében a Kossuth-díjas színművészt, Kútvölgyi Erzsébetet láthatja vendégszerepelni a közönség. A művésznő finoman építi fel a szovjet diktátor szerepét. A jelenetek előrehaladtával egyre élesebb, forradalmat szító, ugyanakkor a dadaizmussal szimpatizáló Lenin elevenedik meg a színpadon. Különleges megoldás női színészt alkalmazni egy alapvetően férfi szerepre. Ezzel is érezhető, hogy a szerephatárok elmosódnak, ha egy olyan világ jelenik meg, ahol a szabadság és az önmegvalósítás a legfontosabb. A többi karaktert megformáló színész is meggyőző, de mivel nekik a teljes dadaista eszményt kell megjeleníteniük, új és új szerepekben, egyikük sem válik karizmatikus húzó emberré a darab során.

Az egyetlen lehetséges hátulütője az előadásnak talán éppen az a váratlan hang és látásvilág, mely elborzaszthatja a könnyedebb, kommerszebb darabokhoz szokott nézőket. Nem egyszerű teljesen átlényegülni és sodródni a jelenetekkel, ha valaki nem érzi át teljesen ennek a korszaknak az eszményét.

Balázs Zoltán rendezése azonban kivételes élményt nyújthat azoknak, akik nyitottak az alternatív színjátszásra valamint képesek elfogadni és megérteni a múlt botlásait új szemszögből, a művészeten keresztül.

Peregi Dalma, sugopeldany.hu, 2016