Ionesco Jacques vagy a behódolás címû darabjának éjszakai jelmezes fõpróbáját láttam a minap a Romaparlamentben, Dragan Ristic produkciójában egy (túlnyomórészt) amatõr roma együttestõl. Balázs Zoltán rendezte. Föl kellene sorolnom (nem tehetem) valamennyi közremûködõt, hadd emeljem ki közülük Gyenes Ildikó koreográfiáját, Gombár Judit díszletét és jelmezét.

Nem szeretem Ionescot, ezt a darabját nem ismerem, nem tudok cigányul, egy szót sem értettem, csak éppen egyben az egészet, és azt, hogy amit látok - színház. Igazi színház.
Több annál. Jó színház.

Fegyelmezett, alázatos játék, kimunkált pantomim, összehangolt mozdulatok és egyszerre!!! (az Operettszínház balettkara is megirigyelhetné); a színészi teljesítmény is… mintha profik játszottak volna (egymás szemébe néztek, a mimika pontos volt, belülrõl jött, nem volt kiesés), magas szintû beszédtechnika - ha nem is értem a nyelvet, meg tudom ítélni; a rendezés következetes, logikus, ritmusa pergõ, de ki is tudja tartani a csöndeket, kimerevített mozdulatokat; a rendezõ érzi, mi a metakommunikáció, minek van információ-értéke, stílusa egységes (semmi eklektika!); díszlet, világítás (a lehetõségeken belül), a jelmezek, a zene (kanna és vokális): mind-mind remekelés. És humor! Ha az ember nevetni tud, pedig a nyelvet nem is érti, akkor az igazi a humor!
Valódi Ionesco és valódi roma színház. Itt ötvözni tudták az etnikai sajátosságokat a legeurópaibb kultúrával.

Ez kultúra - nem akármilyen színvonalon. A közönség többsége fiatal, roma értelmiségiek, az örvendetes utánpótlás, jó volt látni õket, jó volt velük lenni, úgy is, hogy nem volt ruhatár, a helyiség szûk volt és levegõtlen, szék csak az idõsebbeknek jutott, a fiatalok párnákon ültek törökülésben a földön. Néhány színházi szakember, igazi "öreg róka" is kíváncsi volt a csapatra. És a romák gyönyörûek (ez nem politika, nem közügy, ez abszolút magánügy - ízlés dolga. Az afroamerikaiak is gyönyörûek, de sokáig maguk sem tudták, évtizedeken át kellett magyarázni nekik, hogy black is beauty!)

Azt mondták, köszönjük, Ákos, hogy eljöttél. Nem! Én köszönöm az estét, köszönöm, hogy meghívtak, hogy ott lehettem.

Ezalatt a Gara utcában kilakoltatás. Megnyugtatnak, hogy ez csak a kezdet, még vagy hatvan kilakoltatás van tervbe véve. (Ez, úgy látszik, a roma Széchenyi terv.) A roma polgárjogi harcosokat bilincsbe verve viszik el…
A romák ügyét majd valahogy megoldja, legalábbis leveszi a napirendrõl - közmegelégedésre - Dávid Ibolya. Este már telefonáltak a népszerû. Igazságügyminiszter-asszonynak, aki úgy tudta, van itt valami joghézag… holnap majd utána néz. Ettõl mindenki megnyugodott. Nem a saját kilakoltatásuk ellen küzdõ cigányokat vitték el bilincsbe verve, hanem a polgárjogi harcosokat. Hogy tanulják meg egyszer s mindenkorra…

Az üzenet egyértelmû. Gazsulálj, roma, a hatalomnak, kaphatsz alamizsnát! De ne hivatkozz jogokra, ez nem Amerika. Semmi "civil szervezõdés" - ne játssz a tûzzel! Itt nem lehetsz mártír, mint Martin Luther King; golyó nem jár a cigánynak, csak bilincs. Meg nagy nemzeti konzervatív csendõrpofon - a demokrácia rendõreitõl. Mellesleg: a polgármester szocialista, a kerületi pénzügyi osztály vezetõje liberális. Van egyáltalán antirasszista még ebben az országban - az érintett kisebbségeken kívül?

És még Ionescoról mondják, hogy abszurd.

Kertész Ákos, Könyvhét, 2002