A hazai könnyűzene egyedülálló, saját utakon járó formációjának és a Maladype szokatlan megoldásairól ismert vezetőjének találkozása egy sodró lendületű, meglepetésekkel, szürreális képekkel átszőtt „látomásban” teljesedett ki. Az inka templomra emlékeztető színpadon, a 21. századi groteszk rock-cirkusz és egy törzsi rituálé elemeit ötvöző, közel három órás performansz forgatagát a Maladype színészei, a Hodworks táncosai és a Brazil Kulturális Intézet szambatáncosnői tartották állandó mozgásban. A zenekar jól ismert slágereinek és az új lemez számainak összefűzéséből egy modern idol tündöklésének, majd lassacskán imádóival egyenrangúvá szelídülésének stációi rajzolódtak ki, melynek dramaturgiáját a szimbólumok játékára épülő látványvilág is pontosan követte.

A nyitóképben Pásztor Anna idealizált bálványként emelkedett ki a színpadképből. A deheroizálás filozófiájára épülő rendezői koncepció az énekesnőt a koncert első harmadában folytonos alakváltásra „kényszerítette”, melyhez az őt fekete ruhában körülvevő csapat eleinte megadóan idomult. Később, a vesszőzés gesztusát megfékezendő, gézbe tekerték és múmiaként hordozták körbe a fejük fölé emelve, majd az áldozatbemutatás aktusát idézve hatalmas tökökkel vették körbe, hogy egy-egy jelképes késszúrással hasítson beléjük. Ezt követően a valódi személyiségéhez egyre inkább közelítő Anna színpadra hozott kenyereket megtörve osztotta meg a Márti dalából áradó életerőt a közel 4000 fős közönséggel.Végül az idealizált ikon helyére egy hétköznapi alak (nő, anya) került. A színpadot facsemetékkel benépesítő, immáron hófehérben megjelenő színészek és táncosok önmagukkal együtt rituálisan összemázolták az énekesnőt,s a végső átváltozást az Ánem című dal záróképében egy önfeledt párnacsata után a szó szerinti, teljes lemeztelenedés pecsételte meg.

Ezen a rendhagyó estén a zenekar vendége volt Kardos Horváth János, Körmendi Dávid s a legendás gitárvirtuóz, Tátrai Tibor, akinek gitárjátéka közben az eredetileg táncművészként induló Anna táncosként is bemutatkozott, s néhány szám erejéig bekapcsolódott az Airtist nevű formáció is. A legősibb hangszerekkel (doromb, didgeridoo) és az emberi hanggal a legmodernebb elektronikus hangzást keltő, „organikus-trance” műfajt képviselő trió Annához társulva a zenekartól szokatlan, izgalmas akusztikus élményt adott a koncert zenei ívéhez.