Rendező: Balázs Zoltán

Ahogy az olaszoknak Dante, az angoloknak Shakespeare, a spanyoloknak Cervantes, a németeknek Goethe jelenti a zseniket, akiknek munkásságában korszakok és nemzetek lelkülete összegződik, úgy a franciák számára La Fontaine képviseli azon írónagyságok egyikét, aki látszólag ártalmatlan mesék szerzőjeként nemzete pszichéjének és kora társadalmának valójában legélesebb és legkérlelhetetlenebb kritikusa.

Jean de La Fontaine (1621 – 1695) rendkívül sokszínű, vitális humorral és bölcsességgel teli műve az emberi bűnök, gyarlóságok, a társadalmi igazságtalanság és elnyomás körképét a józan észen és mértékletességen, alapuló erkölcsi érzettel egyszerre rajzolja meg.

Szellemi műalkotása, amely természetes, ugyanakkor elsöprő dinamikájával, az irónia és humor eszközeivel kelti életre az állatvilàg allegorikus karaktereit, bár közel három évszázaddal ezelőtt született, ma is érvényes. Kaleidoszkóp, amely a férfiak és nők közötti, titkokkal átszőtt kapcsolatot is úgy tükrözi, ahogyan maga La Fontaine is meghatározta művét: „nagy vígjáték száz különböző felvonásban, a világegyetem színpadán”.

Balázs Zoltán sokoldalú művészi nyelvezete olyan komplex színházi élményt nyújt a közönségnek, amelyben a mozgás és a zene a szavak szintjére emelkedik.

Játsszák:
Conrad Mericoffer
Alina Berzunțeanu
Mădălina Ciotea
Sabrina Iașchevici
Ioana Mărcoiu
Crina Mureșan
Cătălina Mustață
Paula Niculiță
Simona Popescu

Alkotók:
Adaptáció: Balázs Zoltán
Jelmez és díszlettervező: Constantin Ciubotariu
Zenei válogatás: Balázs Zoltán
Mozgás: Balázs Zoltán

Bemutató: 2022. 11. 03. Odeon Színház, Nagyszínpad, Bukarest, Románia

Az előadás időtartama: 85 perc

Rendező: Balázs Zoltán

2022. október 06-án mutatta be az olsztyn-i Jaracz Színház Adam Mickiewicz Ősök című drámai költeményének II. részét Balázs Zoltán rendezésében. A különleges koncepcióban megvalósult előadás bemutatójára a Via Carpatia Összművészeti Fesztivál nyitóeseményeként került sor.

Mickiewicz több részletben megírt töredékekből álló „rekonstrukciós” műve, amely a színházi hagyományok által nyert igazán végleges formát, folyamatosan újra íródik. A kiapadhatatlan inspirációs forrást jelentő poéma már számos alkotónak vált a művészetben rejlő igazság példájává és a művészet határainak kitágítására ösztönző alapanyaggá. Az Ősök „a lengyel színház mitológiájának” tulajdonképpeni kiindulópontja. A romantikus mű tartalmi-formai egységének színpadi szervesülését Wyspiański, Schiller, Kotlarczyk, Swinarski, Kantor, Grotowski, Warlikowski és Nekrošius is célul tűzte ki. Rendezői víziójuk megalkotása során a legnagyobb kihívást mindannyiuk számára a megfelelő színpadi kifejezésmód megtalálása jelentette. Grotowski a rítus mozzanataira koncentrált, a Mickiewicz szövegében rejlő lehetőségek az avantgárd színház formai tökéletesítésében segítették. Schiller a drámai szöveg rejtett misztikáját igyekezett felszínre hozni, monumentális rendezését a különböző művészeti ágak szintézise jellemezte. Kotlarczykot a bűnei miatt bűnhődő nemzet képe, a lengyel mártirológia, Swinarskit a nemzeti történelem és mítosz kapcsolata érdekelte. Warlikowski plexi-és krómszínpadára három népviseletbe öltözött asszony lépett be...

Balázs Zoltán rendezése nélkülözi a messianisztikus mítoszt és a politikai szálat, Ősök-adaptációja a színpad kitágításának, a színház és valóság határának elmosására tett újabb kísérlet. A Maladype Színház vezetőjét az egyetemes kozmológia érdekli. Összművészeti alkotása az Ősök szertartásmotívumaira, az „érintetlen kultúrák” teremtőenergiáira, az élők és a holtak hanyatló kapcsolatának negatív folyamataira összpontosít. Rendezői látomása a töredékesség és a „fázisaira szabdalt haláltánc” által hangsúlyozza a teljesség értékeit. A rendkívüli energiákat megmozgató színpadi alkotás egyik fő célja közelebb hozni a mai nézőhöz az „elsődleges teatralitást” és az ősi képzeletet.

Játsszák:
Olga Borys
Joanna Fertacz
Jakub Gola (m.v.)
Agnieszka Giza- Gradowska
Radoslaw Hebal
Cezary Ilczyna
Marcin Kiszluk
Alicja Kochańska
Marta Markowicz
Ewa Pałuska-Szozda
Barbara Prokopowicz
Kamil Rodek
Wojciech Rydzio
Agata Zielińska

Alkotók:
Dramaturg: Balázs Zoltán
Látványtervező: Balázs Zoltán
Jelmeztervező: Agata Uchman
Zeneszerző: Marcin Wawruk
Kórusvezető: Malgorżata Wawruk
Mozgás: Balázs Zoltán
Fény: Jerzy Świtoń és Balázs Zoltán
Hang: Marek Kwadrans
Fejdíszek: Justyna Banasiak
Printek: Ola Czajor
Tolmács: Jolanta Jarmołowicz
Jelmeztervező asszisztens: Justyna Korzonek
Rendezőasszisztens: Agata Żuczkowska
Produkciós asszisztens: Aurelia Poczopko
Kreatív producer: Huszár Sylvia

Bemutató: 2022. 10. 06. Jaracza Színház, Nagyszínpad, Olsztyn, Lengyelország

Az előadás időtartama: 90 perc

Támogatók: Lengyel Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium, Waclaw Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési Intézet, Liszt Intézet Varsó

A rokokó látomásvilágú rendező, Balázs Zoltán ezúttal egy szigorúan rögzített képzeletkotta megszólaltatására vállalkozott. Roy Chen izraeli dramaturg szövege alapján, pszichiátriai intézetbe került, viselkedészavarral élő fiatalokat, a kezelőiket és a szüleiket mutatja meg. Elmeállapotrajz négy hétben. Rácson innen vagy rácson túl, melyikünk kártékonyabb vajon?

Retró. A Gézagyerek című Háy János darabban Banda Lajos és Herda Pityu meghökkenve teszik szóvá, hogy a falu ifjú, kőfejtői munkára szegődött hibbantja vajas-kenyeret eszik reggelente parizerrel, s hozzá málnaszörpöt fogyaszt. Miért, a Pityu bácsiék nem minden nap a tokaszalonnát és a pálinkát? – kérdez vissza a srác.

„A srácokat. Jobb szeretem, ha egyszerűen „srácoknak” hívják őket. – inti frissen érkezett drámapedagógusát a fiatalkorúak osztályának vezető főorvosa, Dr. Dorian – Bár néhányan többet megéltek, mint maga meg én együttvéve. Van, aki csak látogatóba jön – itt van, elmegy, és soha többé nem jön vissza. Mások jönnek, azután mennek, majd megint visszajönnek... és itt ragadnak. Számukra nincs remény.”

A rendező képzeletét a darabhoz adott személyiségkotta fékezi. E szerint Max szerepében Jáger Simon dühkitörésekkel társult oppozíciós zavarban szenved, és színész szeretne lenni. Gabriel alakítója, Pál Zoltán Asperger szindrómával társuló autista jellegű betegséget mutat, bámulatos a memóriája, és szeretne ostoba lenni. Erőss Brigitta Miaként bipoláris zavarral küzd és pszichiáter szeretne lenni. Tamara/Tom – Lukács Andrea – arról álmodik, hogy úgy nézzen ki, ahogyan érez. Ádám Kornél játssza Aharont, az ortodox zsidót, aki fejében hangokat hall, és oroszlán szeretne lenni. Ahhoz, hogy az előadás ne csupasz, elmekóri tantörténet legyen, az alkotóknak rá kellett lelniük a szabadság ösvényére.

A diliház mikrokozmosz. Rögeszmebolygók keringenek uralkodó bolygójuk, a gyógyász (Dr. Dorian: Mesés Gáspár) körül. Hétköznapjait az intézet lakója csöndesen tölti, a rögeszméje szerint. Kétféle kizökkenés van. a kiújuló téboly (rögeszmeroham) és a tébolyszünet (a megvilágosodás, a bölcsesség) katartikus, néma pillanata. Balázs Zoltán leleménye, hogy a terápiás együttlétnek nem annyira a napirendje, mint amennyire a koreográfiája lehet közösségteremtő erő. A tébolyszvit kórtermi alapszabálya, hogy érzelem- és akarat-kifejezéshez a fizikai kontaktus minden formája tilos, ezért a partnerek egymáshoz fordulása, a frontalitás vagy a ritmikus divergencia, de elsőrendűen a kezek jelbeszéde a tánc.

A hullámtalan kedély a közöny, amely lehet kóros vagy pompás. Az előbbi tartós, az utóbbi, az egy-egy villanásnyi kizökkenést követően, a katarzis bambasága. A villanásnyi szabályszegés kritikus pillanatokat idézhet elő. A drámatanár érkezése – Caroline: Dőry Brigitta –: idegen bolygó feltűnése a mikrokozmoszban: közönség a láthatáron. Pezsdüléssel elegy zavart okoz, hogy a diliházban két uralkodó bolygó keletkezik, pillanatnyilag. A kórteremlakók szerepjátékba kezdenek, feltárul előttünk a psziché a pszichében tünet-együttese, ami a színpadi megvalósulásában izgalmas jelenetsor. Hangsúlyozom, a színpadi megvalósulásban, mert leírva roppant tankönyv ízűek az összezártak egymást vagy önmagukat jellemző mondatai, jelenetté körítetten azonban telítődnek játékos személyességgel, kamasziróniával, s ez a stílus kaput nyit a legfontosabb célközönség, a diákság figyelme iránt. Ha van haszna egy ilyen játéknak, az a tanulócsoportok elfogadó-hajlamának fokozása lehet: a különcségük okán megkedvelt különc társukra, talán nem fogják rávetni magukat a megélhetési diagnoszták.

A megélhetési diagnoszták eltartói a szülők. Nem ismerek olyan nőt, aki elmehibás gyermekre vágynék vagy férfit, aki ilyet szeretne nemzeni: a családtervező párok tipikus rögeszméje, hogy ideálisan teljes értékű lesz a gyermekük. A gyermekvállalás magában foglalja a hibakockázatot. Az ideálistól eltérő teremtmény garanciás, szervizbe kell adni, gondolják egyformán mindahányan: tudatos, hogy a szülőszerepeket ugyanaz a két színész, Zsenák Lilla és András Gedeon m.v. játssza. Max szüleinek élelmiszer boltja van, Mia művelt, gazdag, elvált szülők gyermeke, a Gabrieléi üres házban élnek, Aharon apja egy zárt ortodox zsidó közösség tagja, Tamara / Tom anyja Szentpéterváron született, egykori balerina. Miközben a színészek alkalmat kapnak – kiválóan élnek vele – a többszöri epizód-karakterformálásra, igazi feladatuk a viselkedésazonosság megmutatása: eszébe sem jut semelyik szülőnek, hogy a saját génje örökletesen része a hibának, s mindegyikük gyógyíthatónak képzeli azt, ami nem betegség, hanem elmeállapot, és leplezni igyekszik azt a környezete előtt.

„Caroline: Tudom kezelni őket!

Dorian: Tisztában vagyok vele.

Caroline: Nem, nincs tisztában. Az ő korukban én is idekerülhettem volna – ha rajtakapnak. Tudom, hogy min mennek keresztül, hogy milyen egy pengével csíkokat vágni ide, ahol senki sem látja. Tudom, mit jelent legyőzni a fiúkat evésben, aztán a lányokkal versenyt hányni. Tudom, milyen, ha a szüleid szégyellnek téged.”

A drámapedagógus kamaszkori különcségét nem diagnosztizálták elmehibaként: szabadlábon különc, most éppen abban, hogy a reá bízottakat vigyázza. Példázza sorsa, hogy nem feltétlenül kórisme a deviancia. Gyógyügyi az előadás, az önfelfedezés alkalma. Esély arra, hogy az éntükröződés pillanatában tegyen az ember önmaga ellen valamit: fojtsa mosolyba a búját, kínjában fakadjon kacajra vagy duguljon el, ha környezetében a túltengésére ráérez. Legyünk éberek, amikor tudományoskodunk. Különösen az autizmus a feltáratlan tudományterület: annak már a nevében benne van, autonóm: egyedi, mint az ujjlenyomatunk. Az autista minél több tipikus vonását ismerjük fel, annál messzebbre távolodunk az egyén (kliens) tényleges megismerésétől. Szilvalekváros túrós csusza tepertővel: ilyen az Asperger szindrómával társított autizmus.

Balázs Zoltán rendezése gyógyászati előadás. Nem gyógyerejű, mert a darab szereplői közül legfeljebb Caroline szabadulhat meg az emésztési panaszaitól. Is. A drámapszichológus hölgy az intézeti együttlétben elveszíti balgaságát, a pszichiáter pedig belátja a tradicionális elmegyógyászat korlátait. Zsenák Lilla és András Gedeon kettőse olyan, mintha Platón engedékenysége feleselne Arisztotelész realizmusával, hogy aztán, megszegve a kórtermi játékszabályt, kanti magánvalóan összeérintkezzenek. Huszár Sylvia érzékletes fordításában, a köznyelvi tudományosság szintjére redukált szöveg a játékuk (és a többiek játéka) által lesz esztétikai örömet okozó tananyag.

Balogh Tibor, Magyar Teátrum Online, 2022

2022. október 06-án mutatja be az olsztyn-i Jaracz Színház Adam Mickiewicz Ősök című drámai költeményének II. részét Balázs Zoltán rendezésében. A különleges koncepcióban megvalósuló előadás bemutatója a színházban évente megrendezésre kerülő Via Carpatia Összművészeti Fesztivál nyitóeseménye lesz. A premier aktualitását fokozza a műalkotás 1823-ban megjelentett első két részének 200 éves évfordulója is, amit a lengyel irodalmi és színházi közélet jövőre ünnepel.

„A művészet nyitva kell, hogy legyen mindannyiunk számára” – vallja Eleni Korani, az Ernst Galéria tulajdonosa, a Honthy-díj megalapítója, aki a szeptember 2-i díjátadón a kitüntetés keletkezéséről is mesélt.

Nem ez volt az első találkozásunk, és remélem, nem is az utolsó: Balázs Zoltánnal beszélgetni olyan, mint leckét kapni arról, milyen a valódi szabadság és függetlenség. A Maladype Színházat több mint húsz éve vezető színész-rendező a magyar színházi élet talán legkülönlegesebb alkotója. Legújabb bemutatójuk, a Merlin a társulattól megszokott merész formanyelven mesél az ember egyszerre nagyszerű és borzalmas voltáról.

Vajon mitől félnek a körülöttünk levő emberek? És vajon mitől félnek a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem másodéves magiszteri színészosztályának hallgatói? A Zsinagógában egyszerű színpadon, takarófüggönyök nélküli térben, a fejükön fekete szemkötővel várja a nézőket a tíz hallgató, a Félelemkeresők című, Balázs Zoltán rendezte előadáson.

Az előttünk kibontakozó, kaleidoszkópszerűként aposztrofált előadás egy színes és zajos összművészeti alkotás, melyben a hallgatók lehetőséget kapnak tánc- és mozgásbeli képességeik megmutatására. A színpadon történő események gyors egymásutániságában a néző gyakran csak a fejét kapkodja. Folyamatosan mini történeteket, történetrészeket, fragmentumokat látunk a színpadon. A forgatagban néha cirkuszi mutatványokat csempésznek a színpadra, valaki egykerekűvel kergeti a másikat, vagy amatőr zsonglőrmutatványt láthatunk. A feszített tempójú, gyors váltásokkal tűzdelt előadásban folyamatos az átöltözés, így az alig ötven perc sokszor egy bátor, merész, jól megkomponált játéknak tűnik. A színpadon párhuzamosan zajlanak az események, a nézőnek különösebb vezetés nélkül kell valamilyen rendszert, viszonyítási pontot, eligazítási alapot keresnie magának. Bár néhány statikusabb pillanatban van ideje a szemével végigpásztázni a teljes elé tárulkozó képet, de sokszor a saját benyomásaira hagyatkozva csatlakozik rá éppen annak a hallgatónak a történetmesélésére, amelyik vonatkozásában, mondandójában önmagát, saját életét, vagy történetét a leginkább felismerni véli.

A Grimm-testvérek meséinek nyomán létrejövő előadásban a nézői asszociáció és a szerteágazó fantáziavilág kap különösen fontos szerepet. Az előadás ugyanis nem kíván magyarázni, vagy hosszabb ideig elidőzni az egy-egy meséből kiragadott momentumok ábrázolásánál. A színpadon egy időben több esemény, kisebb interakció, játék vagy látszólag értelmetlen cselekvés is zajlik. A használt mesetöredékek eredetijének ismerete nem kötelező. Nem tudom, hogy az egyedi értelmezésben annak van-e könnyebb dolga, aki rendelkezik előzetes tudással, vagy az elképesztő találkozásokat ismeretlenként kezelő néző kerül-e előnyösebb helyzetbe. Az előadásnak nem meghatározó a valósághoz való kapcsolódása, amit magunk előtt látunk az inkább lelki vonatkozású, szembenézés a félelmekkel, és ezáltal, sokszor önmagunkkal is. A lekerülő fekete szemkötők, melyek az előadás teljes tartama alatt a további jelmez részét képezik, van, aki hajába tűzve, és van, aki nyakba kötve hordja. Ezek a fekete szalagok szemléltetik, hogy aminek a legyőzésére egyszer rászánjuk magunkat, az alól felszabadulunk, képesek leszünk uralni, és nem hagyjuk, hogy az diadalmaskodjon felettünk. Az így előkerülő elnyomott érzelmek, gyermekkori sérelmek, szorongások szinte különösebb hívás nélkül bújnak a felszínre, hogy ebben a fesztelen, szórakoztató környezetben, ahol igazán semmi nem tűnik félelmetesnek, végre valahára legyőzessenek.

Az előadás végén, látva, hogy a félelmekkel való szembenézés mennyire szórakoztató is lehet, szinte mi magunk is kedvet kapunk, hogy fekete szemkötőinket levétele után, kövessük a hallgatók példáját.

Both Gréta, kisvardaifesztival.blogspot.com, 2022

 

A Móricz Zsigmond Színház két esztendő után idén először tudott ismét végig vinni egy teljes évadot, olyan csorbítatlan kikapcsolódást nyújtó élményt adni közönségének, amelyre színházlátogatónak és színházcsinálónak egyaránt szüksége van.

2022. június 28. és július 1. között színésztechnikai tréninget tart középiskolásoknak Balázs Zoltán, a Maladype Színház alapító-igazgatója a Magyar Színházak 34. Kisvárdai Fesztiválja keretében.

Kollégák, mindketten Erdélyben születtek. Egyikük színművészeti doktori iskolát vezet Marosvásárhelyen, másikuk társulatot Budapesten. De mindketten színészek is. És mindketten szenvedélyesen tudnak beszélni a színészetről. A Távbeszélőben alkotókat kérünk fel, hogy hívják meg egy tőlük távol élő kollégájukat szakmai eszmecserére. A beszélgetést kísérte, szerkesztette: Proics Lilla.