Azon ritka alkalomból, hogy Budapesten Alfred Jarry Übü király a az Örkény Színház és a Maladype Színház reportárján egyidőben szerepel, a két színház alkotói rendhagyó közönségtalálkozóra hívják az érdeklődőket. A mindkét előadásban játszó színészek részvételével megtartott közönségtalálkozóra a május 5-i előadás után 21:00 órakor kerül sor az Örkény Színházban.A beszélgetést moderálja az Übü előadások két rendezője, Mácsai Pál és Balázs Zoltán.

Az Örkény Színház Übü király, vagy a lengyelek című előadását április 7-én, 26-án és május 5-én, a Maladype Színház Übü királyát április 18-án és 28-án, nézhetik meg az érdeklődők.

Részletes program:
Április 07. 19.00, Örkény Színház: Übü király, vagy a lengyelek
Április 18. 19.00, Maladype Bázis: Übü király
Április 26. 19.00, Örkény Színház: Übü király, vagy a lengyelek
Április 28. 19.00, Maladype Bázis: Übü király
Május 05. 19.00, Örkény Színház: Übü király, vagy a lengyelek
21:00, közönségtalálkozó az Örkény Színházban.

Az Örkény Színház és a Maladype Színház előadásairól:

Az Örkény Színház Übü királya elôször a Szentendrei Teátrum és az Örkény István Színház együttmûködésében került színre 2014. nyarán. Az előadás 2014 őszétől az Örkény Színház repertoárján szerepel. Főbb szerepekben Csuja Imre, Kerekes Éva és Nagy Zsolt látható.
Az Übü király diákbohózatok sorozatából lett az abszurd színház 19. századi elôfutára. Szövege a nonszensz, a mítosz és az infantilis bohóckodás vegyüléke. Fôhôsét, Übü papát Hébert úr, a rennes-i gimnázium pocakos fizikatanára inspirálta. Jarry szemében „Ô képviselte a világ minden groteszkségét”. 1896-ban a gyilkos humorú diáktréfák áldozatából mitikus drámai alakot formált.
Übü papa, a falánk és gyáva dragonyos kapitány, aki felesége biztatására megöli a lengyel királyt, és elfoglalja a trónt, a gátlástalan hatalmi mámor szimbólumává lett. A darab ôsbemutatóján óriási botrány tört ki, az Übü király azonban túlélt mindent, mert vásári humorú, pimasz krónikája az emberi természet szélsôségeinek.

A Maladype Színház az Übü királyt - ami a Mikszáth téri Bázis nyitóelőadása volt -, immáron 5 éve játssza töretlen sikerrel. A társulat a 100. előadást az USA-ban ünnepelte. 2009-ben a Maladype folytatva interaktív színházi kísérleteit Alfred Jarry Übü királyát rendhagyó módon, a nézők bevonásával állította színpadra. Az Übü király próbafolyamata során, a nézők betöltve az "aktív megfigyelő" szerepét lehetőséget kaptak arra, hogy a színészek és a rendező közös alkotómunkáját, az olvasópróbától a bemutatóig, lépésről-lépésre, személyesen követhessék nyomon. A négy színész - Jászberényi Gábor, Lendváczky Zoltán, Orosz Ákos és Páll Zsolt -, virtuóz játékára épülő előadással a társulat számos külföldi fesztiválra kapott meghívást és 2014-ben elnyerte a montenegrói FIAT – Nemzetközi Színházi Fesztivál legjobb előadásnak járó díját.

szinhaz.hu, 2016.

A Maladype Színház a 2014. november 12-én megrendezett, a for-profit vállalati és a non-profit civil szféra sikeres együttműködéseit elősegítendő 7. Civil Licit Aukción történt nem várt események kapcsán az alábbi sajtóközleményt teszi közzé.

A tegnapi, 7. Civil Liciten Csepreghy Nándor helyettes államtitkár úr a hazai civil szféra finanszírozása kapcsán a norvég és a magyar kormány között kialakult helyzetet érintő fokozott sajtóérdeklődésre reagálva – a magyarországi civil szféra sokszínűségét bemutatandó – az általa magánemberként megvásárolt terméket, illetve szolgáltatást előzetesen felajánlotta a Norvég Nagykövetség magyarországi képviselőinek és munkatársainak. Későbbi választása Balázs Zoltánnak, a Maladype Színház társulatvezetőjének, Az Aranybogár-módszer elnevezésű kreatív kommunikációs-analitikai tréningjére esett.

Csepreghy Nándor helyettes államtitkár úr magánemberként licitált, érvényben lévő megbízással politikai tisztséget vállaló közszereplőként a megvásárolt szolgáltatást azonban a norvég és a magyar kormány közötti konfliktusba beágyazva ajánlotta fel a Norvég Nagykövetségnek.

Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a Maladype Színház független színház és függetlenségünk nem csak szervezeti formánknak, hanem szellemiségünknek, alkotói stratégiánknak és több mint 13 éves működésünknek is lényege. Egyre nehezebb anyagi körülményeink miatt rendkívüli erőfeszítéseket teszünk és különböző kreatív megoldásokat dolgozunk ki mindennapi működésünk és projektjeink finanszírozásának érdekében. A Maladype Színház, mint magát kizárólag pályázati forrásokból és támogatásokból fenntartó közhasznú egyesület, más magyarországi független civil szervezetekhez hasonlóan jogosult pályázni számos állami és nem állami pályázati kiírásra, így a Civil Licit, a Norvég Alap és a Norvég Civil Alap pályázati felhívásaira is. A norvég és a magyar kormány közötti, a civil szféra finanszírozásával kapcsolatos konfliktusban azonban semmilyen formában nem kívánunk érintetté válni.

Egyetértünk helyettes államtitkár úrnak a 2014. évi Civil Liciten elhangzott nyitóbeszédében megfogalmazott gondolatával, mely szerint: „A napi politikát távol kell tartani a Civil Licittől.”

A tegnapi nap történéseinek lehetséges aktuálpolitikai felhangjai miatt – függetlenül attól, hogy azok a jelen helyzetben melyik politikai oldalt érintik – a Maladype Színház veszélyeztetve érzi 13 év alatt tudatosan felépített független értékrendjének hitelességét, ezért ebben helyzetben nem tudja elfogadni Csepreghy Nándor magánszemélyként történő felajánlását.

A Maladype Színház az ügyet lezártnak tekinti, minden érintett megértését köszönjük.

szinhaz.hu, 2014.

A Maladype Társulat Stílusgyakorlatok című előadását minden filmrajongónak látnia kéne. Persze nehéz helyzetben van az, akinek a filmes ismeretei under construction állapotban vannak, de akár ösztönzést is nyerhet. De milyen gyakorlatokról is szól pontosan a Balázs Zoltán által rendezett előadás?

„66 jelenet a 99 helyett” – ezzel kezdte az előadás előtt a bevezetőt a rendező, ugyanakkor azt is megemlítette, hogy ha látunk egy jelenetet és nem ismerjük fel, melyik filmet idézheti, ne totózzunk tovább, hanem inkább fogadjuk be a következő jelentet. Hogy miről ne totózzunk tovább? Hát arról, hogy melyik filmet is idézi a jelenet. Pedig Takeshi Kitanotól elkezdve, Fellinin át a Ponyvaregényig, sok mindennel találkozhatunk, miközben a Keresztapa is pöfékel szivarja mögül. Az előadást a hihetetlen, már-már követhetetlen változatosság jellemzi, miközben a Raymond Queneau Stílusgyakorlatok című műve egyetlenegy sztorit 99 feldolgozásban mutat be. De míg Queneau (és magyar fordítója, Bognár Róbert) abban volt zseniális, hogy 99 különböző stílusban írta meg ugyanazt a történetet, addig a Maladype Társulata 66 különböző film stílusában mutatta be ugyanazt. Azért csökkentették a számot, mert rájöttek, hogy a magyar közönség, főképp a rendelkezésre álló szűkös helyen körülbelül ennyit bír ki különösebb szenvedés nélkül. Tegyük hozzá, 120 százalékos teltházzal.

Már az elején egy jellegzetes háttal ülő figurát (Orosz Ákost) láthatunk, aki gépelés közben meséli el a történetet, mely szerint az aznapi 5-ös buszon a figyelmét egy idegesítően kinéző – valószínűtlenül hosszú nyakkal rendelkező – fiatal férfi kelti fel, aki lökdösődik a buszon. Ami viszont meglepő, hogy az elbeszélő pár órával később egy barátjával látja beszélgetni azt a bizonyos férfit, akit épp kioktatnak arról, hogy felöltőjére még egy gombot kéne varrjon. Lehet ez rejtélyes, megoldatlan történet, de akár csak egy mindennapi mellékes mozzanat. A módozat, ahogyan elmeséli, viszont nem az. Az előadás eleje már a borzongató: Ragyogással indít. Majd újabb és újabb jelenetek jönnek, más és más módon elmesélve a történetet. Van egy belső matematikája a történetnek, vannak ismétlődő, elnyúló jelenetek és mindeközben a színészek teljesítménye is ámulatos.

Tudjuk a Maladypéről, hogy az alkotóközösség mindent magának készít elő, együtt találnak ki mindent, együtt építik fel akár a díszletet is. Ugyanez az egység sugárzik az előadásból: bár minden jelenetben szinte más-más jelmezt és kifejezési eszköztárat „öltenek”, az egymásra és az újabb stílusra való ráhangoltságuk nagy gyakorlatról és közösségi érzésről tanúskodik. Persze az a néző, aki már jó ideje nem ismert fel egyetlen filmes stílust sem, elkezd arra figyelni, hogy miképpen váltogatja egymást a négy fellépő (az említett Orosz, Lendváczky Zoltán, Tankó Erika és Szilágyi Ágota), milyen gyorsan öltöznek át, hogy vannak benne olyan jelenetekben is, ahol épp nem láthatóak. A Ragyogás hangulata persze nem marad állandóan, igaz van még egy-két horror jelenet, például a Metropolist idézik az elnyújtott árnyak, vagy Twin Peaks-szerű egy-egy mozzanat. (Pedig lehet, hogy nem is az volt a szándék, hanem a jelen sorokat író befogadó mindenbe azt szerette volna belelátni).

Az előadás kiváló tananyag is lehetne filmtörténeti órákhoz, hiszen gyakorlati terep a különböző stílusokhoz és filmekhez, a némafilmtől egészen a Gyűrűk uráig.

Bár a posztmodern/posztdramatikus kifejezés már lassan elavultnak számít, de ez az előadás mindenképp iskolapéldája ezeknek. Nem a beleélés a lényeg, nem a dramaturgia felépítése, amely a nézői katarzis elérésére törekszik, hanem a folyamatos kizökkentés, úgy, hogy a történet folyamatosan ismétlődik. Viszont még a szekvenciákra épülő előadás szakadozottságában is van egy pontosan felépített és kifuttatott cél: Takeshi Kitano bábjai vonulnak, illetve vonszolják át egymást sokszor a folyosószerű színpadon, mindig kicsit mesélve a jól ismert történetből. És utoljára is ők vonszolják át egymást. Nem is érdemes magyarázni, miért. Gyönyörű.

Spoiler: előadás után a kérdésünkre a rendező elmondta, hogy hamarosan készül egy részletes lista is az előadásban „látott” filmekről.

Bakk Ágnes, mandarchiv.hu, 2015