Tíz-tizenöt éve itt a tónál csaknem minden éjjel állandóan szólt a zene meg az ének - nosztalgiázik a Sirály egyik szereplője a lerobbant kúria mellett. S a színpadon valóban húsz-huszonöt éves miliő: kopott falak, a Rege mozi fénykorát idéző széksorok, Rakéta porszívó. A falon a Tarkovszkij-féle Andrej Rubljov plakátja. Aztán valaki a megmerevedett órához lép, és előreállítja a mutatót.

A jól átgondolt előadásnak a meghatározó látvány és a láthatatlan idő áll a középpontjában. Az amúgy is jelképszerű színpadkép a második rész felvetített ikonjával, illetve a zárójelenet halotti szertartásával a hétköznapok fölé emelkedik, az időkezelés pedig az emberi élet elmúlásának értelmetlensége mellett a közösségi idő változásait is bemutatja. Nem új megoldás a Csehov-adaptációknál, mégis hiteles Khell Zsolt hetvenes-nyolcvanas éveket idéző díszlete: csak az önbecsapás adhat okot a nosztalgiára.

Nincs hova visszavágyódni. Az átlagos Csehov-értelmezések az elvesztegetett életekről szólnak. Szász János azt is érzékelteti, hogy az emberi élet alapvetően a bukásra épül. Minden boldogtalan a maga módján az. Ezért változik meg a második felvonásra az első résznek a szenvedést még iróniával, illúzióval feloldó jellege. Csehov finom eleganciájától nincs messze Dosztojevszkij világának nehéz szövete.

Szász irányításával a Bárka amúgy is jól összedolgozó színészei egységesek. Arkagyina önzése mögött Varjú Olga megmutatja az öregedéstől való rettegést. Trepljov szerepében Balázs Zoltán fiatalon megvénült vidéki Hamlet: eleinte a saját hangját kereső fiatal, a végén egykori formabontásainak manírjába merevedő író. Megjelenésekor azt tudja, milyen nem akar lenni, öngyilkosságakor azzal néz szembe, milyenné vált. Alföldi Róbert Trigorinja az előadás egyik legjobb alakítása. Az író csendes fölénye nem takarhatja el maga elől tehetsége korlátáit, s a magánál idősebb nővel élő férfi látszólagos gyengesége alól előtör az akarnok gyerek. Seress Zoltán játékában eltékozolt élete fölött érzett szomorúsága nem magába zárja, hanem mások felé fordítja Szorint. Bognár Gyöngyvér meggyőzőbb fiatal Nyinaként, mint megtört asszonyként. Tompos Kátya hitelesen formálja meg a lázadó, alternatív Mását, aki mégis magára szabja anyja boldogtalanságának mintáit.

Állni látszék az idő. Ám mielőtt eljárna fölöttünk, aki teheti, nézze meg a Sirályt a Bárkában.

Horváth Csaba, Heti Válasz, 2008