Az 1981-ben megjelent műben T. Dorst az Arthur-mondakört és Camelot lovagjainak legendáját egyedi szemszögből dolgozza fel, amely az eposzi dráma kiemelkedő teljesítménye. A mű korokon átívelő központi kérdése: képes lehet-e valaha is az ember az eszményi, harmonikus társadalom megteremtésére? Vagy a történelem az ördögnek osztja majd a nyerő lapokat?

Az 1981-ben megjelent Merlin című mű – amelyben T. Dorst az Arthur-mondakört és Camelot lovagjainak legendáját eredeti szemszögből dolgozza fel – az eposzi dráma kiemelkedő teljesítménye. A sajátos dramaturgiára épülő szerkezet kilencvenhat, műfaji tekintetben rendkívül változatos jelenetből áll. A szerző a párbeszédes és a narratív részeket merészen ötvözi a W. Rowley, M. Twain, W. Eschenbach, P. Calderon, T. S. Eliot és F. Hölderlin műveiből “hommage-szerűen” idézett vendégszövegekkel.

A 20. század egyik legjelentősebb német drámaírója által megálmodott nagyívű történet, amely a kora középkor Angliájában játszódik, a bonyolultan ellentmondásos főhős megszületésével veszi kezdetét. Merlin a kelta mitológia népszerű varázslója, az ördög gyermeke, akit az apja halandónak nemzett, hogy így beteljesíthesse majd akaratát és felszabadítsa az emberek tulajdonképpeni természetét: az eredendő gonoszságot. Merlin azonban nem akar engedelmeskedni és szembeszállva apja sátáni tervével, megalkotja a béke, az egyenlőség és az igazságosság alapelvein nyugvó alternativ világrendet: a Kerekasztal eszméjét, amelyet a dorsti történet során az ifjú Arthur király lesz hivatott valóra váltani.

A számos díjjal kitüntetett alkotó kivételesen aktuális szemszögből meséli újra a Kerekasztal megalapításának, Arthur király, Ginevra királyné és Sir Lancelot szerelmi háromszögének, az ifjú Parzival Isten-keresésének, valamint Arthur törvénytelen gyermekének, Sir Mordrednek történeteit, miközben múltról, jelenről, jövőről és a történelem örök körforgásáról beszél. Ebben a veszett kergetőzésben a fejét szüntelenül kapkodó gyarló és halandó embert fürkészi, aki – bár életében sokszor követ el bűnt -, óhajtja a megbocsátást, a szeretetet, és vágyik arra, hogy megkapaszkodhasson valamiben. Az Istenben, a hétköznapi boldogságban, vagy egy olyan fennkölt eszmében, amely idővel rávezeti őt a helyes útra és fokozatosan tárja fel önmaga kettős természetét.

A mű korokon átívelő központi kérdése: képes lehet-e valaha is az ember az eszményi, harmonikus társadalom megteremtésére? Vagy a történelem az ördögnek osztja majd a nyerő lapokat?

Írta: Tankred Dorst / Fordította: Kertész Imre / Rendező: Balázs Zoltán

Játsszák: András Gedeon mv., Ádám Kornél, Dőry Brigitta, Erőss Brigitta, Jáger Simon, Lukács Andrea, Mesés Gáspár, Pál Zoltán, Zsenák Lilla

Alkotók:
Dramaturg: Juraszek Zsuzsanna
Díszlettervező: Balázs Zoltán
Jelmeztervező: Németh Anikó
Zenei vezető: Erőss Brigitta
Szcenikus: Katona-Koós János
Kreatív producer: Huszár Sylvia
Produkciós vezető: Balázs Katalin

Az előadás a Maladype Színház és a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza koprodukciójában készült

Színház Online, 2022