Az alternatív színház világából érkező Balázs Zoltán rendező mindenkit csúcsra járat. A Nine című Musical vérfrissítés a Budapesti Operettszínházban.

Nem csak a színészeket “facsarta ki” a Maladype Színház vezetője, a varrónőket is jóval az átlagon felül megdolgoztatta. A három szereposztás színészeinek más-más jelmez készült, a ruhákat Németh Anikó a személyiségükre szabta. Valószínűleg egyetlen produkciónak sem volt még szüksége itt ennyi jelmezre. Szín- és formakavalkádjukkal bármelyik rangos divatbemutatón elismerést váltanának ki. Kapásból megteremtik a dolce vita életérzést, amit Fellini remeke a 8 és ½ sugároz magából, és aminek nyomán az Arthur Kopit és Maury Yeston által írt Nine készült. Szendrényi Éva díszlete viszont nem árasztja magából az élettől duzzadó, mediterrán világot, akár poroszosnak is mondható a lépcsőrendszer, amely kordában tartja a színészt. Korlátozza mozgását, muszáj koncentráltan a belső energiáira, a partnereire figyelnie. Ez számomra az első negyedórában ijesztően statikus, de aztán kiderül, hogy a faszínű emelvényrendszer a színpompás ruhákkal és a mind elevenebbé váló szereplőkkel, elképesztő tablókat, revüképeket tesz lehetővé.

A Film önéletrajzi ihletésű. A nőktől körülrajongott, idősödő Fellini - a darabban Guido Contini - retteg a kiégéstől, igyekszik újra ihletett állapotba kerülni, rendbe tenni az életét. Dolhai Attila érzékelteti a vívódást, az alkotás kínját, és megmutatja a férfivonzerőt, a tehetség szexepiljével együtt. Széles Flóra alakítja az elhanyagolása miatt fellázadó feleséget. Gubik Petra a követelőző szerető, Füredi Nikolett a magáét szintén megkövetelő múzsa. Vágó Bernadett újságírónőjét sem hagyja hidegen a férfi, aki velük együtt habzsolná az életet, a munkát, de érzi, hogy ez már nem megy úgy, mint régen. Az élet habzsolásának netovábbja a híres Folies Bergere mulatóban játszódó jelenet. A lépcsősor előtt ugyan marad hely a mindinkább felpörgő, Szöllősi András koreografálta érzéki táncoknak, de a színpad csaknem valamennyi szegletébe jut a jókora szereplőgárdából, és velük a pompázatos jelmezekből. Toulouse Lautrec, az éjszakai szórakozóhelyek festője is megirigyelné ezt a tobzódást.

A lokál sztárjaként kijön a rivalda elé Siménfalvy Ágota, és kokettál a nézőtéren ülő férfiakkal. Csábosan meg-megszólít valakit, a kapott válaszokra frappáns, gunyoros megjegyzéseket rögtönöz. Ezek telivér színészi megnyilvánulások, amikből viszonylag kevés akad. A prózai jelenetek nem mindig átfűtöttek, atmoszférájuk sem dús. Aztán következnek a dalok és a táncok, amikor ismét helyrerázódik minden. Ullmann Zsuzsa Guido anyjaként fájdalmas szépséggel énekel. A gyerek Guidot Devich Botond alakítja: mohón kíváncsi, szemével valósággal felfalja ezt a furcsa, mozgalmas világot. Peller Anna prostituáltja ellenállhatatlan nőiességével, fékezhetetlen energiájával csaknem felrobbantja a színpadot. Bolba Tamás vezényletével a zenekar végig kirobbanó formában van.

Öröm volt látni, hogy ezúttal mindenki apait-anyait belead az ezek között a falak között rendhagyónak számító produkcióba. A premier közönsége vastapssal, álló ovációval honorálta a jelentős teljesítményt.

Bóta Gábor, 168 Óra, 2021