Colin Higgins Óvakodj a törpétől-filmje Gilbert és Sullivan vígoperájával kezdődik és végződik. A pápa elleni merényletet A mikádó díszelőadására szervezik. Nem oktalanul választották Sullivan 1885-ös vígoperáját. A komponista pályáját jámbor muzsikákkal, egyházi zeneszerzéssel kezdte. Fiúszólistája a királyi kápolna kórusának. 19 éves korától a Chester Square-i St. Michael-templom orgonistájaként írt tedeumokat, allelujákat, ódákat, oratóriumokat, kantátákat, körmeneti indulókat, himnuszokat (“Haladjatok, Krisztus katonái!” kezdetű a legismertebb).

G & S

Gilbert & Sullivan az operettirodalom Rosencrantz és Guildensternje. Szétválaszthatatlan páros. Közismertségük megkurtította nevüket. G & S. Elég volt ennyit írni, mindenki tudta, kikről van szó. 1871 és 1896 között tizenhárom operát írtak duóban. Ellentétben a szokásokkal, ahol a komponista neve kerül előre, itt Gilbert áll elöl. Ábécérendben tüntetik fel őket. Mindegy, melyik a zenész, melyik a librettista. Közös leheletből születtek könynyed darabjaik.

A mikádót két évig egyfolytában nem unták meg a londoniak. Amikor a Savoyban kimerült az érdeklődés, egy szakosított Mikádó-társulat végighurcolta a világon, beleértve Ausztráliát, DélAfrikát. A premiertől eltelt három év alatt kilencezer előadás. Siker Bécsben. Hosszú időre lekötött népszínházi szerződésük teljesítését meghiúsította a pesti kolerajárvány. Richard D’Oyly Carte társulata nem mert ideutazni. Evva Lajos, népszínházi igazgató saját társulatával akarta pótolni az angolok elmaradt vendégjátékát. Kérte a jogot Londontól. Nem adták. Újabb levelet írt: nincs jogvédelmi szerződésünk londoni áruval, tehát mennyi az ára? Nem eladó. Akkor előadja engedély nélkül, írta. Ha tudja, adja, válaszolták. A zongorakivonat kapható. Az Erkel fiúk meghangszerelik. Rákosi Jenő sebtiben lefordítja a szöveget. Gundlach Lajos, hamburgi koreográfus kiutazik Londonba. Ötször jó alaposan megnézi az előadást. Jegyzetel. Bombasiker lesz a magyar változat.

Angol operett vs. osztrák-magyar

A mikádó magyarországi sikere a nézők hazafiasságának köszönhető. Osztrákellenességüknek. Már azért is tapsoltak, mert angol az operett. Vagyis nem bécsi. Manapság mindenhol divatban van, kivéve nálunk. (Megtelevíziósításán kívül egyetlen felújításáról tudok két évtizede. Angyal Mária rendezte Szegeden, amikor a színház átépítése miatt a szomszédos moziban játszott. A primadonna Harmath Andrea volt.) Az utolsó évtizedekben megkötött a nézők ízlése a bécsi operettnél. Francia és angol operettek száműzettek a játékrendekről. Gilbert és Sullivan túl játékos, túlságosan dallamos, de nem a k. u. k. melódiáskosárból. Legfőbb ellenérv műsorra kerülése ellen: túl intelligens a szövegkönyv, túl szellemesek a versek. Kilépnek az osztrák-magyar kedélyesség mézesköcsögéből.

Vidám haláltánc

Arthur Seymour Sullivan librettója leleményesen teszi a szerelmet a bitófa árnyékába. Minden szereplőt szakadatlanul fenyeget a lefejezés, megkínozás, máglyahalál, elevenen főzés forró olajban. Derűs közeg. Kedélyes atmoszféra. A vígjáték akkor a legfelszabadítóbb, ha élethalálkérdés körüli a cselekménye. A mikádó olyan könnyedén kezeli a halált, mint a szerelmet. A párbeszédek képtelensége kritikai realistának hat. Nyilvánosság előtt, takargatás nélkül tárgyalnak megkenhetőségről, hivatali visszaélésekről, hatalmaskodásról, álláshalmozásról. Köztudott dolgokról nyíltan beszélni operettlibrettó-abszurd. Sullivan 1883-ban nemesi rangot kapott Viktória királynőtől. Gilbert szatirikus kormányzati karikatúrái azonban úgy felingerelték a királynőt, hogy minduntalan megtagadta Gilbert kitüntetését. Csak Edward ütötte báróvá 1907-ben.

Vígopera a színművészetin

Valamennyi szerepet hárman elevenítenek meg.

A Zeneakadémia operaszakosa az énekes partit szólaltatja meg. A színművészeti bábszakosa mozgatja Gombár Juditnak a pekingi opera maszkját viselő bábját, és a prózai szöveget mondja. Egyszerűnek hangzik. Nem az. Az énekest és a prózistát intenzív kapcsolat köti egymáshoz. Fetisiszta elragadtatással egybenőttek közös bábjukkal. A báb érzelmileg erősen függ mozgatójától meg énekes átlelkesítőjétől. A ménage à trois ironikus féltékenységgel borítja be a háromszögesített szerepegységet.

A bábszínház esztétikai tisztaságát néhány évtizede összezavarja a megelevenített bábuk és élettelen színészek egymásmellettisége. Erre még találni indokot, amikor ember nagyságú Gulliver játszik liliputi bábok között. Önmutogatásból egyre többen kiszabadítják magukat a paraván mögül. Pedig milyen megkapó élmény a szabályos bábszínházi előadás végi tapsnál kezükben bábjaikkal a tapsokat kissé zavart arccal megköszönő bábosokat látni. Olyan a tekintetük, mintha lerántották volna róluk a takarót, amelynek védelmében titkos erotikus játékokkal foglalták el magukat. A bábok közé tolakodó eleven színész úgy hat, mint alsó tagozatos iskolák körül ólálkodó exhibicionisták, akik széttárva felöltőjük szárnyát meztelen altestüket mutogatják a gyerekeknek. Nekik jó érzés, nézőik azonban csak merednek. Prosperót játszva a bábszínházban Garas Dezső a színész pontosan célba vivő ösztönével egyszer csak letérdelt, hogy a feje egy szintbe kerüljön az uralma alatt működő bábokkal. Visszaváltoztatta magát tárggyá az átlelkesített bábok közé.

Élő bábok tárgyszerű emberekkel

A mikádó előadásának tisztázva van az esztétikája. Az eleven játékos és az átlelkesített tárgy méretkülönbségéből adódik a líra. Ahogy az apró báb védelmet keresően búvik az eleven testhez, vagy a báb karja megérinti a játszó testrészét: érzelmi kapcsolat jön létre. Ugyanerről a tőről fakad a játék groteszk humora is. Ahogyan védelemért belemenekül a pici báb egy hozzá mérten hatalmas fekete ülepbe. Vagy ráül énekhangja fejére, elhatalmasodik fölötte. Katischa, a szerelemhajszoló hercegnő kecses intrikaszövésében Schiller Ebolijára vagy Lady Milfordra emlékeztet. Kilenc opera szakos énekes-prózai szerepet testesít meg kilenc bábu. Amit/akit tizennyolcan mozgatnak és kölcsönzik neki lelküket dallal vagy nyakatekert logikájú, abszurdba hajló tréfás szövegekkel. Vagyis huszonheten gabalyodnak össze. Nem a marionett drótjaival, hanem fizikai érintéssel. Vagy egymásra figyeléssel. A megháromszorozott egók elevenen figyelnek egymásra, önmagukra és a többiekre. Élő kapcsolata van mindenkinek mindenkivel. Ebből létrejön az előadás burleszkerotikája. Az intrikusok énekes énje – megfelelően annak, hogy Titipu városában (a 15. században!) a megvesztegethetőség és a közigazgatási zűrzavar hasonló, minden közelebbi példa nélkül, Gogol Revizorához – hason csúszva kíséri be bábuját meg annak vezénylőjét. A játéktér megtelik halomban heverő testekkel, többségük szolgálati feketében, a bábok kiszínesedve közülük. Erotikus hekatomba. Lírai csoportszex. Örömtömb. Pörgő kisgömböc. Huszonhétszeres tudathasadás adja ki a világegységet. Nyílt színi lélekvándorlás. Miközben vaskosan egészséges nemi móka, belengi a játékot a nehezen megmagyarázható misztikum.

Összerímelnek Balázs Zoltán rendezései. Mintha mindig ugyanazt az előadást rendezné. Különböző szerzők különböző nyelven írt különböző műfajú darabjaiból egymásra hasonlító szertartások jönnek ki a keze alól. A Romaparlament-beli Ionescójában (Jacques vagy a behódolás, 2001) lovari, francia, magyar nyelv keveredett. A Négerekben a feketéket fehérek játszották, a fehéreket feketék (romák). A színészek hangtalanul mozgatták szájukat. Operaénekes hasonmásuk szinkronénekelte átkomponált szövegeiket. Ghelderode: Bolondok iskolája előadásán (2003) elegyedik a lovari, latin, francia és a magyar. A Theomachiában madárbeszéddel toldja meg a non-verbális színházat a rendező. A szereplők marionettel való megkettőződését vagy a duplázott megjelenítést a Pelléas és Mélisande-ban is alkalmazta, sőt játszatta Erdős István. Allemonde királyaként önmagát dublírozta marionettfigurával. (Most marionettrendezőként segítette a vígopera létrejöttét.) Maeterlinck drámájánál háromemeletnyi síkban mozgatott szereplőkkel jött létre a meghasítottság színházi képzete. Wispiansky Akropolisában (2006) Dávid-zsoltárok szóltak héberül operaáriaként. Izé

A különböző nyelvrendszerek határátlépésével kutat a rendező. A valóság és az álom közötti köztes bizonytalanságot kataszterizálja. A féltudatos homályban keresi a választ kérdéseire. Szükségszerűen többértelmű válaszokat nyer. Szerelmi lírája fenyegetésekkel terhes. Tragikuma csiklandozóan nevetséges. Komikuma elkomorító. A mikádó elején szertartásosan szembefordul a nézőtérrel a társulat talányos kérdést föltevő kardalával. Mintha annak akarna végére járni az előadás, hogy ki kicsoda valójában. Balázs Zoltán előadásai következetesen az irracionalitás határmezsgyéjén járnak. Je ne sai quoi, a francia így szólítja a körülírhatatlant. Izé volna a megfelelője. Balázs előadásai az izét keresik. És van bennük izé. Spanyolul duendének hívják, merthogy démon munkál benne.

Molnár Gál Péter, Mozgó Világ, 2007