Metrószerelvényben játssza a Faustot a Budapest Bábszínház. Az ablakokon ki-becsúsznak. A fém rudak az égig érnek, alkalmanként feketeöltönyösök siklanak alá a kapaszkodó rudakon. Két útvonaltérkép is van a falon, de a néző nagyon hamar eltéved, merre járunk.

Először az érdekelné a nézőt: ki kicsoda egyáltalán a színen a játszók tömegében. Nem könnyű válaszolni rá: fekete egyenruhában vannak nők-férfiak. Többen játszanak egyazon szerepet. Mellettük izeg-mozog bábu másuk. Balázs Zoltán komoly erőfeszítéseket tesz rendezéseiben egzotikusnak ható színjátszó modorok bevezetésével felfrissíteni a hazai színjátszást. Az ősi színházi stílusok tréningjével izmosítani igyekszik és megújítani színészetünket. A főiskolán megrendezte a bábosztállyal és operaszakos zeneakadémistákkal Gilbert-Sullivan Mikádó operettjét. A báb, a bábot lelkesítő színész és a szerepet éneklő operista logikus megháromszorozódás volt.

A báb-Faustnál a népdal kitekert nyakú szövege érvényes: Mikor mentem hazafelé, / Megnyílt az én háromfelé... Háromfelé hasad mindenki. A bábukat Gombár Judit különböző kultúrák bábjátékaiból (vajang báb- és árnyjáték, marionett) és képzőművészeti hagyományaiból merítette. A bábszínészek bábok mozgatására és átlelkesítésére esküdtek fel, de rajonganak érte, ha nem kell a paraván mögé bújniuk, hanem meztelen arccal, saját személyiséggel állhatnak a közönség elé. Megmutatkozási vágyuk hovatovább kiszorítja a bábokat a színpadról.

Meg kellene változtatni az intézmény nevét Budapest Bábszínházról. Bábtalanítani kellene a cégért.

Gombár ősi forrásokból táplálkozó képzelete fantasztikusan burjánzó csudavilágot bocsát a metrószerelvénybe, ami megidézi Autant-Lara Yves Mondtand ördögét luxusvonaton utaztató az Éjszaka Margitját. Az alvilági lények kiterjesztett szárnyai, a csőrös szájú őshüllők mint vendég szerepelnek a mindennapi környezetben. Racionálisan működik a játékosan nyíló-csukódó színpadszerkezet. Irracionális látogatókat fogad vendégül. A technicizált meg a mesei világ elkülönített együttélése a szemet jóllakató látvány Gondolatilag-drámailag mégsem szikrázik össze.

A színház dezinformációs szórólapja elhallgatja Goethe nevét, a Zsótér Sándor dramaturg által beledolgozott vendégszövegeket. Letagadja a fordító(k) nevét. Nem tudjuk meg, ki komponálta a felhasznált zenét. A játszók közül ki melyik szerep megelevenítője.

Nagyon érdekelné a nézőt, hogy mit mondanak egyáltalán a színpadon. Hegyezhetjük fülünket: mindhiába. Jó, hogy nem gurgulázzák a verset, de betegek a zöngés mássalhangzók, lúgkő marta hangon, modulálatlanul beszélnek. Úgy rémlik, a premieren nem is mindenki tudta: mit miért mond.

Erdős István reszketeghangú öreg Faust. Olyan, mint a soroksári körorvos. Azért írom soroksári, mert a hazai bábjátszás múltjában ott a vásári ponyvanyomtatványokból lett vásáridőn népmulattatás. Cseh-morva vándorkomédiások hordták szét. A Schorokscharer Faustnak a bábos család leszármazottja, Hientz Károly jegyezte le szövegét vándorkönyvükben.

A Budapest Bábszínház Faustja elkelőbb előadás vásári elődjénél.

Szakály Márta Szép Helénaként szakrális hapacsként ontja a nézőkre a verssorokat. Mintha közlés helyett ráimádkozna a közönségre. Simándi Anna színpadképes dikciójú rontó ellendrukker. A fiatalok közül érthető dikciójú Bercsényi Péter és Tatai Zsolt. Ők mutatják be a pálcikaember magánszámukat. Az előadás megélénkül mindig, ha a bábok nagyobb hangsúlyt kapnak a szövegmentésnél. Blaskó Gyöngyi játssza meztéllábasan az öreg Margitot Ács Norbert nyakában ülve. Mintha a három órás előadás második felében megsűrűsödne a színészi levegő. Erősebb az összpontosítás. A börtönjelenet lehetett az egész rendezői felfogás mintadarabja, ahol a színészi összefogottság, koncentráció szövegalatti erőket hoz felszínre, és magával ragadóvá teszi az előadást.

Ami a kétórás első részben modoros minimál színjátszásnak érződik, a játék második felében feszült szövegalatti-képalatti. Kimondatlanságában gazdagon közlő.

Molnár Gál Péter, NOL.hu, 2009