A színpadi elbeszélés új fikciós szerkezete iránt érzett vonzódás arra késztette Pier Lorenzo Pisano fiatal drámaírót (aki 1991-ben, az olasz színház bölcsőjeként is emlegetett Nápolyban született), hogy emberek repedezett falú házaiba belépve a család tanulmányozásába kezdjen. A Te érdekedben című drámájában (amellyel 2017-ben elnyerte a Riccione–Tondelli-díjat) a szerző a családdal kapcsolatos képeket és gondolatokat narratív, evokatív kontextusba helyezi. Másképp szólva, Pisano számára a család ürügy az élet útján előrefelé sodródó, esetleg ugrálva sántikáló ember tanulmányozásához. A darab szerkezete és üzenete természetesen figyelemreméltó, így nem csoda, hogy Olaszországban, Lengyelországban és Franciaországban is felolvasták és játszották már, nemrégiben pedig Romániában is színpadra került. Az európai színházi kultúra vérkeringésébe bekerülve Pier Lorenzo Pisano nemrégiben felkérést kapott a londoni Royal Court Theatre részéről egy új darab megírására.

A Te érdekedben, amelyet nálunk az Odeon színpadán Balázs Zoltán rendezésében mutattak be (a rendezőnek Elzbieta Chowaniec drámája alapján bemutatott Gardénia című előadását kritikusaink és nézőink egyaránt értékelték), és amelynek sajátossága a rendező korábbi munkáira is jellemző különleges színészi beszéd- és mozgástechnika, ahol a beszéd az egyszerű szavakkal ki nem fejezhető mélységek megörökítésének szükségessége miatt énekké változik (részletet hallhatunk Händel, Sibelius, Mozart, Fauré műveiből). A játéktér (a díszlet Constantin Ciubotariu munkája) egy a folytonos jelen vizén lebegő hajóból áll, ezen helyezkedik el a család (utalás az utazás témájára). Az átlagos megnevezésű családtagok a tér különböző pontjain fontosságuknak megfelelően helyezkednek el. Az autoriter asszony, a „fiús anya” egy karosszékben ül, az árboc tetején (utalás a matriarchátusra). Ő mindent tud, megszokásból mindenkit megfigyel. Az árboc tövében, amolyan őrként, a kisebbik fiú látható barátnője mellett, őrá a család idegenként tekint. Hogy az idő gyorsabban teljen, egymás szórakoztatására szerelmes dolgokról fecsegnek, hiszen a szerelemre nincsen gyógyír. Hátrébb a Nagymama látható, aki magát „nyugdíjas anyaként” határozza meg. Különös odaadással végzi el a mindennapi cselekvéseket (a tea felszolgálását), beszédbe elegyedik unokáival, de szavait szigorú ellenőrzés alá vonja, mintha saját magával beszélgetne. A családot tarkítja, gazdagítja az ékesszóló Nagybácsi. Az ő feladata a vitorlák kezelése. A hajó egyik félreeső oldalában az Apa vagy a „néma szereplő” látható, aki egykedvűen horgászik. Valahol odakint, a nagyvilágban vándorol a nagyobbik gyerek, „a tékozló fiú”, onnan kommunikál családjával.

Ebben a felidézett emlékekkel átszőtt narratív kontextusban, amelyben a szereplők a kommunikációt köznyelvi és metanyelvi elemek segítségével tartják fent, a cselekmény egy hajón kívüli és egy hajón belüli síkra osztható. Akik bent vannak, és nem tudják elhagyni a hajót, mesélnek és beszéltetik egymást. A kinti világban lévő fiúra gondolnak. A tékozló fiú visszatérésére ünnepélyes öltözékben váró családtagok a várakozást helyzetük megváltoztatásával oldják. A fiú megjelenése megbolygatja a terveket, a hajón tartózkodók helyüket elhagyva az asztal köré ülnek. Az áldozathozatal és az önfelfedezési rituáléja következik. Az összejövetel közben feltevődik a rögeszmés kérdés: „Hát apa hogy van?” Mivel a válasz késlekedik, egy hang hozzáteszi: „Valószínűleg nem ez volt a megfelelő kérdés”. A család a sötétben tapogatózik, a feltett kérdés révén viszont szimbolikusan megjelenik egy fénysugár, és megvilágítja a remélt horizontot. A liturgikus hangulatban visszhangzó „Jó éjt!” a pihenni készülő családot egy újabb utazásra készíti fel, amelynek most még csak az elején vannak. „Az előadás alapján az utazás igazi problémája maga a cél.”

A szereplők megjelenése játékukra is hatással van. Küllemük „átalakulásait” a smink és a jelmez (Andrada Chiriac) is segítik. Ám az egyes szereplőket igazából beszéd- és mozgáskészségük határozza meg. A hétköznapi beszédet a láthatatlanba révedő tekintet kíséri, oda, ahol az emlékezet és a szó rejtezik. A színészeket aktívan részt vesznek a szereplők lényegének felfedésében és a csoportban nem-szokványos viszonyokat kialakításában: felerősödnek a kifejezés, az elbeszélés és a felidézés szintjei, eltorzul az arc, mellékhangokat hallunk. Máskor a beszélő hangja elcsuklik, és a csend jelzi a szereplő állapotát. A színészek felejthetetlen alakításokat produkáltak: Cătălina Mustaţă az Anya szerepében, Ioan Bătinaş az Apaként, Silvian Vâlcu a Fiúként, Eduard Trifa Öcsként, Paula Niculiţă Nagymamaként, Simona Popescu a Lányt játszotta, Cezar Antal a Nagybácsit.

Összegzésként: egy színészközpontú előadásának lehettünk tanúi. Eltekintve az absztrahálástól, ami leuralhatja az új színpadi formák után kutató művészi produkciót, Pier Lorenzo Pisano A Te érdekedben című előadása Balázs Zoltán rendezésében megindító és meggyőző. A hétköznapi, mulandó és egykedvű emberek az előadás alkotóinak köszönhetően színházi figuraként, lényeges és tartós jelleget kapva születnek újjá.

Nicolae Havriliuc, Teatrul Azi, 2019

Fordította: Adorjáni Panna