Mellékszereplőket főhőssé előléptetni kedvelt eljárás az irodalom- és filmtörténetben. Rosencrantz és Guildenstern halott, Médea gyermekei, Lady Macbeth, Demóna... Margaret Atwood, kanadai írónő, feminista aktivista A szolgálólány meséje népszerű regény szerzője szintén beállt e sorba, amikor górcső alá vette az Odüsszeiából ismert Pénelopeia alakját. Susan Sontag amerikai írónő és emberi jogi aktivista pedig egy amerikai naplóíró, Alice James életéből írta meg Alice az ágyban című színdarabját. Balázs Zoltán rendezőt talán a „háttérbe szorult” női szerepek iránti kíváncsiság érdekelte a két szerzőben.

Balázs Zoltán neve eggyé forrt a 2001-ben alapult Maladype Színházzal, egy avantgárd színházi műhellyel, amely rövid idő alatt megkerülhetetlenné vált. A rendező budapesti kedvelői számára a május kedvezőnek ígérkezett, hiszen két előadását is megtekinthettük Budapesten. Az Alice az ágyban kooprodukció a Mess Nemzetközi Színházi Fesztivál, a Szarajevói Háborús Színház, a Maladype Színház és a Budapesti Tavaszi Fesztivál között és az Örkény István Színház színpadán vendégeskedett május elején. A Maladype Színház új bemutatója, a Pénelopeia pedig speciális helyszínen, A Harmadik Helyen kerül színre. A Nyitott Nappalinak is nevezett lakás egy második kerületi luxuslakásszínház, modern, múzeumszerű tér, amely önmagában díszletként szolgál az itt bemutatott előadásoknak.

Mindkét darab középpontjában egy nő áll, aki különböző okok miatt olyan ponthoz ért, ahonnan nem tud elmozdulni. Snežana Bogićević Alice-e az előadás teljes ideje alatt egy mászókaszerű emelvény tetejére szerelt trónon gubbaszt. Amíg a többi szereplő játszótérként használva a teret a fizikai erőnlétéről és állóképességéről tesz tanúbizonyságot, addig a főszereplő csak székhez kötve tud mozogni. Varga Gabriella Pénelopeiája pedig maximum csak a fejét vagy a kezeit mozdítja meg. A görög hősnő mozdulatlanságára kétféle magyarázat is lehetséges: a Hádész Birodalmában raboskodó nő láthatatlan bilincsekkel van leláncolva. A másik, szimbolikus felvetés felől nézve Pénelopeia a lelkét nyomó és folyamatosan őrlő személyek és tettek rá nehezedő súlya miatt nem bír elszakadni az adott helytől. Mindenképp kihívás a két színésznő számára a körülbelül másfél órán át tartó egyhelyben maradás. A test minimális használata, a mozdulatlanság az eredmény szempontjából kétféleképpen is elsülhet. Balázs Zoltán azzal küszöbölte ki ezt a kettősséget, hogy a főszereplőkön kívül minden karakternek megadta a lehetőséget a mozgásra.

A testekre tervezett jelmezek is a tudatosságot tükrözik. Míg az Alice az ágyban szereplőinek állandó mozgása miatt nincs szükség figyelemfelkető ruhára, addig a Pénelopeia színésznőinek ruhája minden képzeletet felülmúl. A csillogó fényes ezüst, arany és bronz öltözet tetőtől talpig befedi a három nőt – ez a terv Németh Anikó munkáját dicséri. A szemet gyönyörködtető jelmezek egy pillanatra sem engedik lanyhulni a figyelmet, pedig az előadás színhelyéül szolgáló budai lakásrész komoly vetélytárs. Az Alice az ágyban jelmezeit Ljiljana Majkić tervezte. Kartonruhái és a szereplők fehérre mázolt arca a babaházak világát idézi meg. A hatalmas színpadi építmény Alice saját birodalma, azonban már-már eldönthetetlen, hogy a kvázi mozdulatlan főszereplővel játszik a többi karakter, vagy pedig fordítva.

A képzelt világ élményét erősítik az Alice Csodaországban világára hajazó dalbetétek is – úgy, mint a 2010-es Tim Burton-féle filmfeldolgozáshoz készült Avril Lavigne-dal –, amit a színészek énekelnek, illetve playbackelnek az egyes jelenetek között. Minden jelenet egy külön, Alice-hez kapcsolódó karakter köré épül, és minden egyes figurához külön betétdal dukál.

A Pénelopeia elképzelt története és világa a címszereplő, Orbán Nelli Helenéje és a Bajkó Edina által egy személyben megjelenített szolgálólányok elbeszélésein keresztül elevenedik meg. Az egyes monológok és párbeszédek – a redukált mozgást ellensúlyozandó – a mimika és a hang erőteljes játékával és dalokkal egészülnek ki. Kovács Adrián zeneszerző a színésznők hangszeres tudását figyelembe véve alkotott olyan zenei betéteket, amelyekben ugyanúgy jelen van a játékosság, mint a szövegmondásban.

Az Alice az ágyban és a Pénelopeia tesztként is felfoghatók. A röghöz kötött főszereplő és a hatalmas mennyiségű szöveg ellensúlyozásának kísérleteiként. Vagyis, hogy ezek mellett vagy ezek ellenére egy másfél órás előadás mitől tudja mégis lekötni a figyelmet. Balázs Zoltán ebben – úgy tűnik – egyre sikeresebb.

Czabala Zsófia, Színház.net, 2024