MGP: Pravoszláv Rómeó, muzulmán Júlia

Hovatovább tíz éve annak, hogy a színészként diplomázott Csányi János lefordította és megrendezte Shakespeare nyárközépi szerelmes darabját. Hintába ültette a nézőket. A „falakon kívüli" magánprodukció sikerére alapult színháza. Csányi azóta vagy nem rendezett jelentősét, vagy nem jutott el munkájával a bemutatóig. A színházról színházra vándorló Szentivánéji szép emlék maradt. Tény, hogy Csányi képes volt működésbe hozni a Bárkát. Matrózlázadás, társulati vihar, pénzügyi és önkormányzati zátonyok ellenére hullámok felett tartja a sajkát. Biztonságosan, eréllyel kormányoz.

A Bárka pénteki évadnyitó előadása az igazgató fordításában-rendezésében a másik szerelmes Shakespeare, a Rómeó és Júlia. Csányi a Prológusban tisztázza: nem „A szép Verona tárul itt elénk, / Hol két jeles család vetélkedett", hanem „A két nemes család tragédiája, Most játszódjék a régi Boszniában". A játék nem a mai Boszniában, hanem az első világháború előtti időben történik. Júlia Szent Péter-temploma helyett Pasina Dzsámijára esküszik. Kérője - Páris - az új fordításban grófból béggé lesz. Az átdolgozás hozama: örök a szerelem, örök a háborúskodás. A rendezés nem tesz erőszakot a veronai szerelmesek áttelepítésével. Élvetegen bíbelődött a vonzó megvalósítással. Ljubica Ostojic felel a néprajzi hitelességért.

A Prológusban Shakespeare félreérthetetlenül „kétórás darabot" említ. A londoni Globe két óra alatt elsisteregte a mesét, holott töltelékjelenetek is akadnak benne (például a lakodalom előtti készülődés), azért, hogy a felső színpadról leérjen az alsó síkra a főszereplő. A szerelmes tragédiát még sosem adták kétórás előadásban - beleértve a valahai legjobbat, az Old Vic Zeffirelli-rendezését. A Bárkában elmúlt tizenegy, mire befejezik a játszást. De hat órát tartott Pártos Géza Madách-beli előadása Tolnay Klári Júliájával meg egy falka, váltott Rómeóval. Igaz: minden jelenet után leeresztették a bársonyfüggönyt, átdíszítettek. A Bárkában a rendező tervezte (Bozóki Mara segítségével) a bonyolult szerkezetű alapdíszletet. Ahogy haladunk előre a cselekményben, egyre alkalmatlanabbnak látszik a darab lebonyolítására, és mind csúfabbnak mutatkozik. Fokozatosan elterpeszkedik egy kasírozott, kiszáradt fatörzs. Özönvizek előtti ócska Szentivánéji rosszul rajzoló tervező tölgye. Jelzi: tíz év alatt Csányi színházfelfogása visszaöregedett megszületése előttire.

A türelmen túlnyúló játékidő oka az aggastyáni játékmodor. Minden jelenetet elölről kezdenek. Az előadás agyonrendezett. És nem biztos, hogy Csányi mindig azt rendezte gonddal, amit kellett volna. A legtöbb fő drámai jelenet a nézőktől távolra száműzött. Elől a bosznia-hercegovinai békétlenkedés. Dugeszben mikroportban igyekeznek a főszereplők érvényesíteni a szöveget. A szín fenekén Shakespeare. Előtérben Csányi János.

Öröm a fiatalok darabját fiatalok gyakorlataként látni. Megemberesedett derekú színésznők és uraságok ária- és dalestje helyett derekasan verekedő mindkét nembeli pályára igyekvők abszolválják a Bárkában Shakespeare-t. Fel-alá rohangásznak a színen és a nézőtéren statisztatömegek. A Kolozsvárott szerepét kidolgozni megtanult Spolarics Andrea (Dajka) egymaga nagyobb kavarodást képes csapni merőben színészi eszközökkel. Egymaga egész Verona (vagy Bosznia) harsogva pletykásan, életrevaló talpraesettséggel, mohón életélvezőn. Vaskosan gyengéd. Tolakodón törődő. Csurig életörömmel. Dús tapasztaltsága játékos gúnnyal értékel mindenkit. Önmagát is. Őszintén nevet, őszintén sirat, őszintén kéjvágyó, fürkész, kapzsi, erős, önálló, szeretni tudó, szeretetre méltó.

Öllé Erik rutint szerzett Kassa, Komárom színpadain. A Mab-monológba beletörik ugyan bicskája. De kajla kamasznak játssza Mercutiót. Kicsattanó kedvű, toporzékoló suhanc. Utcakölök inkább, semmint nemes úrfi. Jóízűn gúnyol. Kedvesen kihívó. Szép a meghalási jelenete.

Lucskay Róbert (Péter szolga) ugyancsak Kassáról szerződött a Bárkához. A clownszerep humorát elveszti. Elírásos poentírozással úgy mondja, ahogy szokás illusztrálni a mulya szolga időtlenségeit. A hagyományok humorát kamatoztatja láthatólag meglévő saját humora helyett. A Kolozsvárról jött Szikszai Rémusz elhízott-elkényelmesedett Tybalt. Kovács Lajost nem tudta teljesen meggyőzni a rendező, hogy eljátssza Lőrinc ferences tábori lelkészt. Újlaki Dénes terebélyes drámai basszbariton Capulet-gazdaként. Capuletné szerepében Ráckevei Anna egy házasság viszontagságairól és fenntartása érdekében tett megalkuvásairól tudósít - altban. Végh Zsolt (Benvolio) Kaposvárról kényelmesen vendégszerepei. Kardos Róbert (Escalus herceg), Gados Béla (Montague) Bárkatagként önkímélően kényelmesek. Tausz Péter Paris „bég." Valamint a herceg tolmácsa is. Kőmíves Sándor viharvert triciklin közlekedő baljós és huncut Prológus. Rozzant kocsiján keresztülkerekezik a bálon, agg Capulet rokonként. A végzet kotnyeles vénje. Változtatás nélkül ő a mérget áruló patikárius is. Majd zavart keltőén begördül a kriptába is. Pásztor Tibornak kuktaként van egy igen életteli mondata. A sírkamrában - ahol két hol belopakodó, hol kisurranó muzsikus húzza a katafalk alá való népzenét Faragó Bélától - Bíró Attila (Baltazár) szintén emberien mond el egy méltatlankodó mondatot.

A két címszereplő - két gyerek. Varga Gabi finom jelenség. Ragyogó szemmel néz a világba. Legjobb azokban a jeleneteiben, ahol humorral fest. Egészen eredeti, amikor akaratosan kibújik a szép kislányból, hogy anyja lánya. A kolozsvári születésű Balázs Zoltán Rómeója akrobatikus attrakció. Földön, szeren, levegőben, függeszkedve, ugorva, fejen állva, lóugrásban, kardvívásban és talajtornában jeleskedve fiú-Rómeót mutat. Nem hősszerelmest. Jóllehet tud igaz szerelemmel nézni a leány-Júliára. Egy kölök Veronából. Ha úgy tetszik, Boszniából, Erdélyből, bárhonnan a világból. Shakespeare-je mégse merő szertorna. Valósággal kővé válik a lánytól, oly betelhetetlenül nézi. Látványossággá teszi tartalmas tekintetét is.

Hangsúlyozandó az együttes összeszedettsége. Ha szól valamiről az előadás, hát erről: a Monarchiában együtt élnek különféle nációk. Keresztbe házasodnak, együtt mulatnak, időnként összebicskáznak, de békén elvannak egymással. Nem is volna baj, ha nem kevernék a bajt azok, akiknek ez az üzletük.

Molnár Gál Péter, Népszabadság, 2003