A Maladype Színház és a Trafó Kortárs Művészetek Háza koprodukciója.

Fordította: Szabó Lőrinc

Rendező: Balázs Zoltán


A Maladype legújabb előadása szokatlan rendezői és színészi megoldásaival, merészen nyúl Shakespeare legsötétebb történetéhez. Az előadás nyelvezete a rendező által erőteljesen megfogalmazott dramaturgiára, az egyedi tér használatára (díszlet: Balázs Zoltán), és legfőképpen a szereplők intenzív jelenlétére és összjátékára épül.

Balázs Zoltán rendezői koncepciója olyan kivételes rezonanciát igényel színészeitől, amely a játszók idegrendszerét végsőkig feszíti; így a címben szereplő „anatómia” fogalma nemcsak az előadást megelőző kutatómunkára és Macbeth eltorzuló személyiségének fázistanulmányaira utal, hanem arra a rendkívül érzékeny és összetett testi-lelki önvizsgáló folyamatra is, mely a felkészülési időszakot és az előadás végső jellegét is meghatározza.

A Macbeth/Anatómia szereplői a próbafolyamat második szakaszát Olaszországban, az elmélyülésre és az alkotói energiák felszabadítására alkalmas „szellemváros”-ban, Fara Sabinaban töltötték, ahol a dráma szövete alatt megbúvó pszichés folyamatokat koncentrált körülmények között tanulmányozhatták. Az előadásban résztvevő színeszek, Balázs Zoltán irányításával – aki Macbeth történetét „éjszakai darab”-nak tartja – a hegytetőn álló ódon kolostorban és környékén éjszakai próbákat és performanszokat is tartottak, mely eseményekről werkfilm is készült.

A címszerepet a Junior Prima-díjas (2012) Orosz Ákos játssza, aki a Maladype tagjaként olyan összetett férfi karaktereket tudhat már maga mögött, mint Lorenzaccio, Übü király, Lucifer, Platonov, Posa márki vagy Don Juan. Lady Macbethet vendégművészként Petrik Andrea, a Radnóti Színház Junior Príma díjjal (2010) elismert és népszerű színésznője kelti életre, akit nemcsak színházi, hanem televíziós szerepei (Terápia, Hacktion) révén is megismert a magyar közönség. Macbeth es Lady Macbeth ördögi és szexuális erőkkel fűszerezett kapcsolatát Orosz Ákos es Petrik Andrea őszinte és személyes játéka hitelesíti. A darab többi szerepében a Maladype két virtuóz színésze – Tankó Erika és Lendvácky Zoltán – mellett a komplex tehetségű Szűcs Péter Pál is látható, aki az előadás különleges-kozmikus hangzásvilágáért és zenei összeállításáért (Metallica, Pink Floyd, The Doors) is felelős.

A Balázs Zoltán által rendezett előadás bátran vegyíti az elvont, a stilizált, a nyers és naturális eszközöket; kendőzetlenül beszél szorongásainkról, a halálfélelemről és a szexualitásról; mindezt fokozza olyan élő állatok szerepeltetése is, melyek a borzongást, a „rontás anatómiáját” hozzák felszínre. A rendező által megálmodott Macbeth/Anatómia látványvilágát – mely jelentősen eltér a magyar színpadokon jól ismert Shakespeare-adaptációk szokott színpadképétől – Katus György szobortestei és Benedek Mari jelmezei egészítik ki. Az előadás különleges szereplője a Bánky Róbert által tervezett egyedi ceruza-báb(u) is, amely az előadás innovatív, sajátos, szokatlan jellegét erősíti.

A szeptemberi premieren nemcsak a Maladype és a Trafó koprodukciója debütál, hanem Üveges Péter egyedi hangszerkollekciója is, mely az elismert formatervező-zenész „Y-rendszer” elnevezésű gitár-design szabadalma, és amit eddig nagy nyilvánosság előtt még sosem mutatott be.

A nemzetközi koprodukciós partnereknek köszönhetően a Macbeth/Anatómia a Maladype Színház többi repertoárdarabjához hasonlóan utazó előadás lesz, így a 2013/2014-es évadban külföldön több nagyvárosban is láthatja majd a színházrajongó közönség.

Szereplők:

Macbeth: Orosz Ákos
Lady Macbeth, egyik boszorkány: Petrik Andrea m.v.
Banquo, Macduff, Donalbain, Orvos, egyik boszorkány: Lendváczky Zoltán
Lady Macduff, Malcolm, Fleance, Seyton, egyik boszorkány: Tankó Erika
Kapus: Szűcs Péter Pál m.v.

Díszlet: Balázs Zoltán
Jelmez: Benedek Mari
Szobortestek: Katus György
Gitár dizájn: Üveges Péter
Zene: Szűcs Péter Pál
Asszisztens: Pelbát Gergő
Produkciós vezető: Balázs Katalin

Külön köszönet Blasek Gyöngyinek és Bánky Róbertnek.

Koprodukciós partnerek:
Trafó Kortárs Művészetek Háza, Teatro Potlach, Fara Sabina / Teatro Tor Bella Monaca, Roma, Shakespeare Fesztivál, Gyula, New European Theatre Action, NETA Network, European Shakespeare Festivals Network, Gdansk

Bemutató: 2013. szeptember 6., Trafó Kortárs Művészetek Háza

Turné:
Shakespeare Fesztivál, Gyula - 2014

Fordította: Bognár Róbert

Rendező: Balázs Zoltán


A francia avantgárd különös alakja, amellett, hogy alapító tagja volt a Patafizikai Társaságnak – mely Alfred Jarryt tekinti fő forrásának –, matematikusi végzettséggel is rendelkezett, s ez irányú érdeklődése begyűrűzött írói alkotásaiba is. A Stílusgyakorlatok szövege egyetlen, hétköznapi történet 99 variációjából álló nyelvi-matematikai játék, s mint ilyen, tökéletes alapanyagul szolgál a Maladype Színház variabilitással való játékos kísérletezésének újabb állomásán. A Leonce és Lénához és az Übü királyhoz hasonlóan a Stílusgyakorlatok című előadás is számít a nézői elme kreatív aktivitására: Balázs Zoltán rendezésében a szöveget „kockákra vágja”, s a történetvariációk mindegyikét különböző, magyar és külföldi filmrendezők stílusában valósítja meg a Maladype négy színésze. A szemünk előtt lepergő „film” így válik különleges színházi élménnyé, és sajátos dramaturgiájának felderítését film-ínyencek és színházszeretők egyaránt élvezhetik.

Játsszák: Lendváczky Zoltán, Orosz Ákos, Szilágyi Ágota, Tankó Erika

Alkotótársak: Szőllősi András, Milák Beáta, Tölli Judit
valamint a BME Építész Szakkollégium hallgatói

Produkciós vezető: Balázs Katalin

Bemutató: 2014. december 14., Maladype Bázis

A Maladype Színház és a nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház koprodukciója.

Fordította: Crista Bilciu

Eredeti színpadi változat: Kiss Ilona és Balázs Zoltán

Rendező: Balázs Zoltán


A nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház és a budapesti Maladype Színház koprodukciójában frissen bemutatott Mester és Margarita olyan rendhagyó Bulgakov-adaptáció, melyben az egymás mellett futó szimbolikus, allegorikus és mágikus történetszálakat Balázs Zoltán rendezői koncepciója DNS-spirálként tekeri egymásba.

A magyar rendező a Bulgakov szövegében egymásra vetülő gondolati síkok és komplex-tükröződések adta lehetőségeket kiaknázva monumentális kirakósjátékot szerkesztett, melyet kétféle rendezői megoldással, két különböző változatban tár elénk. Az összművészeti puzzle szervesen egymásra épülõ elemei a szöveg, a látvány, a pontosan megtervezett mozdulatok, a film és a zene, mind részei annak az összetett gondolati konstrukciónak, mely a „színház a színházban” élményén keresztül fókuszálja a néző figyelmét a sokrétű történet rejtett tartalmaira. Az előadás megfoszt az egyértelmű értékítélet megalkotásának lehetőségétől, elhatárolódik a témában szunnyadó didaktikus végkövetkeztetéstől, de rávilágít arra, hogy a kettő (az Én és a Másik) egymás nélkül nem létezhet; egymást feltételezi és kiegészíti.....animus és anima.

Aki hajlandó föloldódni a két különböző előadás által megteremtett "imaginárius térben", és képes egymásba tükröztetni a Nő-Woland (Mariana Mihu) és a Férfi-Woland (Orosz Ákos) által képviselt redukált és integrált „személyiség –modell” kettősségét, kétszeresen jut különleges színházi élményhez...

Játsszák: Mariana Mihu, Orosz Ákos, Ofelia Popii, Marius Turdeanu, Adrian Neacşu, Cristina Ragos, Diana Fufezean, Serenela Mureşan, Lendváczky Zoltán, Eduard Pătraşcu, Tankó Erika, Ema Veţean, Pali Vecsei, Adrian Matioc, Cătălin Pătru, Florin Coşuleţ, Vlad Robaş, Dan Glasu, Mihai Coman, Viorel Raţă, Arina Ioana Trif, Ciprian Scurtea, Gabriela Neagu, Éva Ungvári

Díszlet és fényterv: Velica Panduru és Balázs Zoltán
Jelmez: Velica Panduru
Mozgás: Balázs Zoltán
Zene: Zeno Apostolache

Bemutató: 2013. március 22., 23., Radu Stanca Nemzeti Színház, Nagyszeben, Románia

Turné:
CAFé Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál, Budapest - 2013
SIBFEST Nemzetközi Színházi Fesztivál, Nagyszeben, Románia - 2013

Díjak:
Az előadást 2014-ben Romániában öt kategóriában (legjobb előadás, legjobb rendező, legjobb díszlet, legjobb női főszereplő, legjobb férfi mellékszereplő) UNITER-díjra nominálták.

Rendező: Balázs Zoltán

2014. november 14-én hatalmas jubileumi koncerttel ünnepelte meg az Anna and the Barbies zenekar fennállásuk 10. évfordulóját.

Káprázatos látványvilág, táncosok, fantasztikus zenészek, és a Pásztor Annától megszokott extravagáns ruhaköltemények, valamint meglepetés vendégek várták a közönséget.

"Az istenek kedvenc játékszerei közé bekerült egy rock zenekar is. Élvezettel helyezik el a bandát a „nagy makett asztalon”, különleges képességekkel ruházzák fel őket, csatákat vívnak vele, a magasba emelődnek, majd egyenként végig görgetik a játékos kedvű istenek a zenekar tagokat a porban, hogy onnét új játékba kerülhessenek....

.... ég és föld között egy lélekvesztőben hánykolódik a banda, helyzetéhez mérten igen vidáman. Szirteknek csapódnak, léket kap a tákolmány és hajótöröttként majd’ egymást falják fel a tagok a túlélésért...

...egy zenekar túlélésének első tíz éve egy szürreálisan groteszk világban, egy 21. századi „törzsi” környezetben, ahol furcsa „faun”-szerű lényekkel kötnek barátságot a zenén keresztül.

Ha valahogyan össze kéne foglalni, hogy mire készül az Anna and the Barbies zenekar 10. jubileumi és egyben lemezbemutató koncertjén a Syma csarnokban, ahhoz a fenti pár bekezdés nyújt némi kapaszkodót. Annára és zenekarára jellemző, sodró lendület, extravagáns színpadkép és látvány a nem mindennapi show-val együtt garantált. Táncosok, vendégek, sok sok meglepetés és őrült rock-cirkusz a zenekar fennállásának legnagyobb buliján." 

Közreműködtek a Maladype Színház színészei.

2014. november 14.

Fordította: Jeremy Lawrence, Catherine Popesco

Rendező: Balázs Zoltán

Jurij Petrovszkij fiatal szovjet író a szocializmus építéséről írt novelláiért és elbeszéléseiért megkapja az Állami Díjat, amelyet személyesen a dicső Sztálin elvtárs ad át neki. Az Írószövetség különleges feladatra szemeli ki: azzal bízza meg, hogy őrülteket részesítsen ideológiai kiképzésben, ezért rövid elbeszélésekben mondja el egy elmegyógyintézet ápoltjainak a kommunizmus történetét. Megbízói instrukciói szerint: “Vesse latba egész tehetségét és hazafiságát, hogy elmebetegeinket is táplálhassa a remény, melyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom gyújtott a világ dolgozóinak szívében...”

Játsszák: Beata Pilch, Nicole Wiesner, Simina Contras, Dennis Bisto, Michael Garvey, Pavi Proczko

Díszlettervező: Aaron O’Neill
Jelmeztervező: Rachel Sypniewski
Zeneszerző: Danny Rockett
Dramaturg: Milan Pribisic
Smink/Maszk: Zsófia Ötvös
Fényterv: Richard Norwood
A rendező munkatársa: Emily Lotspeich, Gary Damico

Bemutató: 2016. március 16., Trap Door Theatre, Chicago, USA

Turné:
ATELIER Nemzetközi Színház Fesztivál, Nagybánya, Románia – 2017
Nemzetközi Színházi Fesztivál, Konstanca, Románia – 2017
Reduta Kulturális Központ, Brassó, Románia – 2017
Sibfest Nemzetközi Színházi Fesztivál, Nagyszeben, Románia - 2017
Budapest Bábszínház - 2017

Díjak:
Danny Rockett – JEFF Award – Legjobb eredeti zene – 2016
Balázs Zoltán – Legjobb rendező – Nemzetközi Színház Fesztivál, Nagybánya, Románia - 2017

Rendező: Balázs Zoltán

Ionesco A lecke című abszurdját vizsgaelőadásként Balázs Zoltán színész, rendező, a Maladype Színház alapító-vezetője állította színpadra a Színház- és Filmművészeti Egyetem három ötödéves bábszínész hallgatójával.

Az ifjú tanítvány a doktorátus letételére készül, miközben a matematikai alapműveletekkel sincsen tisztában. A gyámoltalannak tűnő tanár megrészegül saját fölényétől, szóáradatával terrorizálja tanítványát, végül már nem képes uralkodni ösztönein. 
Ionesco A leckéjében is szerepel egy Cipollához hasonló veszedelmes emberbűvölő, aki pusztán a szavak varázsával és azok metrikus használatával bénítja meg, keríti hatalmába áldozatait. Tudós professzor szerepében áltudományos halandzsával nyűgözi le az önálló gondolkodásra képtelen tanítványait, akikben kritika nélküli tisztelet él a tudományok iránt. Ionesco mesteréhez, Moliére-hez hasonlóan a szellemi szabadság legveszedelmesebb ellenségeinek tartja azokat, akik a valóságtól elszakadt dogmatikus rögeszméikhez ragaszkodva mindenkit lebunkóznának, aki a tapasztalatot és a józan észt követve másképp mer vélekedni. A lecke professzora látszólag a légynek sem tudna ártani, roskatag, félénk kis tudós. Ám a lecke folyamán a tudományosság látszatával bíró közhelyeket és szemenszedett ostobaságokat hadaró professzor egyre fölényesebb, egyre magabiztosabb, egyre erőszakosabb lesz, teljesen megrészegül attól a gyönyörűségtől, hogy sikerült fölébe kerekednie tanítványának, aki egyre megbűvöltebben, egyre tehetetlenebbül hallgatja professzora "tudós" magyarázatait. A tanár végül is önkívületében egy nagy konyhakéssel leszúrja tanítványát. A paroxizmusig fokozódó lecke után a kijózanodott professzor rémülten tekint újabb, immár negyvenedik áldozatára. Szobaasszonya siet a segítségére, aki az anya szerepét is betölti mellette. A gyilkosságot politikai gyilkosságnak kell minősíteni, véli az asszony, akkor nincs miért félni. A professzor megnyugszik, jöhet a következő tanítvány, a következő áldozat. A lecke szerkezeti felépítése, az ábrázolás technikája ugyanaz, mint A kopasz énekesnőben. A rendkívül egyszerű, mindennapi jelenet, egy számtanóra, mindinkább őrült álommá válik. A humor fő eszköze itt is a szó, a dialógus, amely a szavak lenyűgöző, értelemmegrontó hatását, a szavakkal való visszaélés veszélyeit hordozza. Az értelmetlennek tetsző dialógus humora éppen abból fakad, hogy megértjük a képtelenségek valódi jelentését. S mennél nagyobb a távolság a képtelenség, abszurditás és valódi értelme közt, annál tragikusabbnak érezzük a szavakban rejlő humort.

Szereplők:

Tanár: Csiby Gergely
Tanítvány: Barna Zsombor
Szobalány: Főglein Fruzsina

Osztályvezető tanárok: Csizmadia Tibor, Metzner János

Bemutató: 2017. április 29., Színház-és Filmművészeti Egyetem, Ódry Színpad

Turné:
Színművészeti Egyetemek Fesztiválja, Bulandra Színház, Bukarest, Románia – 2017

Fordította: Szabó Lőrinc

Rendező: Zsótér Sándor


Kicsoda Athéni Timon?

Boldog ember, akit e földi élet minden áldása ölel? Nagy vagyona, melynek kegyes és jó lelke parancsol, minden szívet legyőz, s rávesz, hogy őt szeresse? Mindannyian Athéni Timonnál előszobázunk? A színház előcsarnokában várjuk őt Athén szenátoraival együtt. Késõbb dísztermébe érkezünk és részt vehetünk tékozló rutin-lakomáján, tanúi lehetünk fáradhatatlan jóságának, annak, hogy lassan mindenét szétosztogatja. Barátai kincseit magáénak érzi, így kölcsönkér tőlük. Fejrázás a válasz, semmi pénz, bukni hagyják.

Búcsúzóul lakomával lepi meg barátait – az előcsarnokban lemossa a hízelgés ragacsát. Megátkozva embert és emberiséget erdőbe megy. Gyökeret keres, aranyat talál. Az arany látogatókat vonz a múltból, általuk az átkozott ércet rontásként küldi vissza az emberekre. Neki mindent meghoz a semmi.

Játsszák: Cserhalmi György, Balázs Zoltán f. h., Bálint András, Chován Gábor f. h., Csomós Mari, Gubás Gabi, Harsányi Attila, Karalyos Gábor f. h., Kocsó Gábor, Koós Olga, Kulka János, Martin Márta, Muskát László, Schell Judit, Tóth Attila f. h., Wéber Kata f. h.

Dramaturg: Ungár Júlia
Díszlet: Ambrus Mária
Jelmez: Benedek Mari
Zene: Víg Mihály
Tánc: Zarnóczai Gizella

Bemutató: 2001. október 24., Radnóti Miklós Színház

Rendező: Keszég László

1949 decemberét írunk. A ravasz fogadós, Kányai rendszeresen mélyített kátyúja segítségével tölti meg egyébként kevéssé látogatott fogadóját. Így ragad itt Kamilla úrhölgy nevelt lányával, Mariskával, valamint vagy ötven cifra ruhájával, valamint a rejtélyesen hallgató Uracs, ki váltig az október hetediki újságot olvassa, mely az aradi vértanúk kivégzéséről ad hírt. Új vendég érkezik Szilvai professzor személyében. Mariskáért jön, akit tizenöt éve nem látott, hogy feleségül adja unokaöccséhez, Gyulához, kit szintén nem látott tíz éve. A már nem is annyira fiatal jogász, ki azóta a szabadságharcban "kompromittálta magát", Liliomfi álnéven, színészként bújdosik. Mariskába beleszeret, a lány meg jobb gavallér híján délutánonként vele hempereg, kitúrva fél ágyából a legjobb cimborát, Szellemfit. Rejtegetni valója mindenkinek van, a szerelmesek féltékenyek, Liliomfi Szellemfinek öltözik, Mariska cselédnek, Kamilla fókaidomárnak, de ettől csak minden zavarosabb lesz. Ráadásul sosem lehet tudni, ki a feljelentő...

"Amikor elolvastam az eredetit, két dolog lepett meg. Az egyik, hogy néhány szerep felibe-harmadába volt hagyva, mintha Szigligeti nagyon sietett volna. A másik, aminek korábban nem voltam a tudatában: hogy 1849 december elején mutatták be a pesti Nemzeti Színházban, mindössze két hónappal az aradi vértanúk kivégzése után. Ez annyira elgondolkoztatott, hogy az én verzióm pont az eredeti darab ősbemutatójának idején játszódik." Spiró György, író



Szereplők:

Liliomfi (Szilvai Gyula): Kardos Róbert
Szellemfi (Petrovics Péter) (színész): Szikszai Rémusz
Szilvai Tódor(professzor): Gazsó György
Kamilla (jelenleg kisasszony):Csoma Judit
Mariska (Szilvai mostohalánya): Kovács Vanda
Kányai (fogadós):Czintos József
Erzsi (Kányai lány): Varga Gabriella
Gyuri (Kiss György)(pincér): Balázs Zoltán
Schwarcz Adolf (pesti fogadós): Csuja Imre / Gados Béla
Adolf (az ifjabb Schwarcz): Mészáros Tibor
Uracs: Horváth Kristóf
Néma pandúr: Herczeg Tamás / Torma Attila
Zenészek: Ágoston Béla / Benkó Róbert / Halmos András

Dramaturg: Merényi Anna
Díszlet: Árvai György
Jelmez: Szűcs Edit
Zeneszerző: Márkos Albert
Koreográfus: Kovács Gerzson Péter
Asszisztens: Tóth Péter

Bemutató: 2002., Bárka Színház