A Maladype Színház és a Bárka Színház közös produkciója.

Empedoklész halála I., II. és Empedoklész az Etnán című művek
töredékeiből írták: Góczán Judit és Balázs Zoltán

Fordította: Hajnal Gábor

Rendező: Balázs Zoltán


Friedrich Hölderlin a német romantikus költők első nemzedékéhez tartozó lírikus Magyarországon elsősorban versei által ismert. A fiatal költő együtt tanult teológiát Hegellel, személyes kapcsolatban állt Goethével és Schillerrel. Előbbi nem tudta megkedvelni a mindennapi élet valósága elöl az antik mitológia világába menekülő, ellentmondásokkal teli, törékeny lelkű személyiséget, utóbbi viszont pártfogója és mestere lett.

Egyetlen, versben írt drámájának, a töredékben maradt, több változatban is feldolgozott Empedoklész halála - nak főhőse létező alak: a szicíliai Akragasz városállam demokratáinak vezére volt, filozófus és költő, aki az Etnába vetve magát, öngyilkos lett. A teljesebb emberi szabadságot, a végtelennel való harmonikus egyesülést kereső Hölderlin kilátástalan eszményeinek bukását írja meg Empedoklész sorsában. Egy földre-teremtett, mindenki által elhagyott halandót mutat be, akit nem értenek az emberek, s akire lesújtanak az istenek, mert közéjük álmodta magát.

A mű előadására főként Németországban, de egy-egy alkalommal Párizsban és Bécsben is sor került. A berlini Schaubühne Klaus Michael Grüber rendezésében mutatta be, a hamburgi előadás ókori templomul szolgáló tere egy elhagyott gyárépület csarnoka volt, Empedoklész megformálóinak sorában pedig ott találjuk Bruno Ganz-ot is.

A Maladype Színház társulata a Bárka Színházzal együttműködve, magyar színpadon először, ősbemutatóként viszi színre a nagyszabású verses drámát.

Szereplők:
Empedoklész: Kálid Artúr
Pauszaniász: Horváth Kristóf
Manész: Dévai Balázs
Hermokratész: Bakos Éva
Kritiász: Varjú Olga m.v.
Mekadész: Soltész Erzsébet
Panthea: Parti Nóra
Rhea: Varga Gabriella m.v. / Fátyol Hermina
Délia: Fátyol Kamilla
Ampharész: Oláh Zoltán
Demoklész: Balogh Rodrigó
Hülász: Szabó Gábor / Tompa Ádám

Alkotók:
Dramaturg: Góczán Judit
Díszlet- és jelmeztervező: Gombár Judit
Zeneszerző: Sáry László
Zenei munkatárs: Dinyés Dániel és Sáry Bánk
Koreográfus: Szőllősi András
Ütőhangszerek: Mogyoró Kornél
Asszisztens: Hajós Eszter
Produkciós vezető: Demeter Andrea

Bemutató: 2005. október 19., Bárka Színház

Turné:
Pécsi Országos Színházi Találkozó - POSZT, Pécs - 2006
Budapesti Őszi Fesztivál, Budapest - 2005

A Krétakör és a Maladype közös estje a Rudas fürdőben.
A Krétakör Színház és Irodalom sorozatában.

Rendező: Balázs Zoltán

Felolvasó színházi esténk helyszínéül egy fürdőt választottunk, ahol a VÍZ, mind a nézők, mind a játszók organikus, játékos közegévé válhat.

Történetét kevesen ismerik - mégis mindenkinek ismerős. Kiindulópontja egy régi monda volt, címe: Rege a tihanyi visszhangról. E mondából használta fel Babits a visszhang keletkezésének epizódját, a "kecskekörmök" legendáját. A további motívumokat pedig - a szerencsét próbáló szegénylegényt, aki kiállva a nehéz próbát királylányt nyer hitvesül és fele királyságot; a kedélybeteg, nevetni képtelen királylányt, aki sorra küldi halálba az őt felvidítani próbáló kérőket; az öreg királyt, aki országa megmentését kéri lánya kezéért és fele királyságáért cserébe - a magyar népmesékből éppúgy ismerhetjük, mint az európai regékből.

A mese címének elsődleges jelentését maga a cselekmény világítja meg: a Pásztor első, varázslatos erejű dalával meggyógyítja a beteg Királylányt. Ám amikor jutalmul nyert országát több oldalról fenyegetik, kizárólag dalának gyógyító erejéért, szorongás fogja el: "Ifjunak az első dal könnyű dal és víg dal, de ki tudja, mi nem jön a másodikkal? (...) Jön a szégyen! A második ének jelképe azonban sokkal szélesebb érvényű, sokkal messzebbre mutat: ihlet és meddőség küzdelme testesül meg ebben a mesejátékban.

Sorozatszerkesztő dramaturg: Merényi Anna
Narrátor: Bakos Éva

Első rész: Az aranyszőrű kecskék

Királyi csősz: Scherer Péter
Pásztor: Bánki Gergely
Bojtár: Katona László
Király: Csákányi Eszter

A Balaton partján pásztorfiú legelteti aranyszőrű kecskenyáját, s közben arról álmodozik, hogy legszívesebben világgá menne. Meseország királya arra járva meghallja bűvös énekét és elhívja őt kedélybeteg lányához, hogy dalával felvidítsa. „Ez ama véletlenség, mely minden dalos életében egyszer előfordul” – magyarázza Babits.

Második rész: A beteg királylány

Királylány: Sárosdi Lilla
Király: Csákányi Eszter
Pásztor: Horváth Kristóf/ Katona László
Kikiáltó: Bakos Éva
Don Guriga, zsonglőr: Scherer Péter
Turpi, a törpe: Fátyol Hermina, Fátyol Kamilla
Uj Don, kötéltáncos: Bánki Gergely
Zéta Étha Téta, filozófus: Katona László
Papagály: Péterfy Borbála
Lakáj: Tóth Péter
Bakó: Tompa Ádám

Orvosok hada tanakodik, vajon mi baja lehet a királylánynak. Enni-inni nem akar, aludni nem tud immár hetek óta. A főorvos javaslatára aztán „áktorok, bohócok és bangók” jönnek sora, hátha művészetükkel sikerül felvidítaniuk a leányzót. Akinek ez sikerül, azé a lány keze s a fele királyság, de kit unalommal néz a hercegnő, az a vérpadon végzi – hangzik a kegyetlen ítélet. A királlyal ekkor érkezik meg az ifjú pásztor. Félelmet nem ismer, meghalni sem retteg, hiszen a költőnek az örök élet csupán hiú teher, dal nélkül mit sem ér.
Képzeletében a halál hírnöke, a vörös ruhás bakó a hajnal pírja, s a királylány fogoly madárka, kit költői szenvedélyével kiragad kalickájából. Verse szárnyán a Balaton partjára repülnek, s ott szerelme szenvedélyes dalából végre a hercegnő is megérti, hogy csak úgy lehet boldogan élni, ha minden napnak leszakasztjuk virágát, hiszen minden élet végén ott leselkedik a halál.

Harmadik rész: A vihar

Királynő: Péterfy Borbála
Az ifjú király: Tompa Ádám
Az öreg király: Csákányi Eszter
Kapus: Katona László
Török követ: Scherer Péter
Francia király: Horváth Kristóf
Egy gyönyörű hölgy: Fátyol Hermina, Fátyol Kamilla, Sárosdi Lilla

Néhány évvel később az ifjú királynő aggódva várja haza férjét egy zivataros éjszakán, s mikor végre megjön, aggódva hányja szemére, hogy a tomboló viharban ugyan miért teszi kockára életét ahelyett, hogy otthon dalolna kedvesének. A hajdan volt pásztorfiú ugyanis azóta nem énekelt, hogy feleségét kigyógyította bánatából. Sorra érkeznek a fejedelmi követek, sőt a francia király maga teszi tiszteletét. Nem először jöttek, s most is hetek óta várnak bebocsáttatásra, s csak a szörnyű viharnak köszönhetik, hogy végre kaput nyit nekik az uralkodó. Kinek a lánya, kinek a felesége szenved gyógyíthatatlan betegségben, utolsó reményünk a legendás dalnok, kinek nótája Meseország királyának lányára csodaírként hatott. Csakhogy az ifjú király soha többé nem akar énekelni, retteg tőle, hogy szégyent vall: „Ifjunak az első könnyü dal és vig dal,/ de ki tudja, mi nem jön a másodikkal?”

Negyedik rész: A második ének

Kertész: Bánki Gergely
Csősz: Katona László
Az öreg király: Csákányi Eszter
A királynő: Fátyol Kamilla
Az ifjú király: Scherer Péter/ Tompa Ádám

Felesége unszolására végül beadta a derekát a költő. Ezrek töltik meg a palota nagytermét, s mind a második dalt akarják hallani. Csak a királynő nem lehet jelen, ő kertben várja rossz előérzettel a nagy esemény végét. Hamarosan menekülve érkezik az ifjú király: „A szégyen, a szégyen, én tudtam előre!” Nem tudott énekelni, mert nem érzett semmit. És halott lélekkel nem érdemes élni: „Ha a dalom meghalt, nem élet az élet”, „Vagy meghalok együtt a viharban véled,/ S akkor a halál lesz legszebb dalod, édes” – feleli hű kedvese, s azzal beszállnak a Balatonon várakozó ladikba, s a tó közepére evezve elmerülnek a habokban. Az öreg király pedig megátkozza lánya megmentőjét és gyilkosát: „Legyen szava visszhang fenn a magas bércen,/ Melyet a kíváncsi kényére idézzen.”

Mert a Második ének a tihanyi visszhang keletkezésének meséje.

Munkatársak:
Dramaturg: Góczán Judit, Merényi Anna
Fény: Éltető András
Hang: Belényesi Zoltán
Kellék: Mervel Miklós
Ruha: Pirityi Emese
Zenei szerkesztő/ asszisztens: Tóth Péter
Produkciós vezető: Erős Balázs

Köszönjük Hajós Eszter és Csóka Tímea segítségét.

Bemutató: 2006., Rudas fürdő

A krakkói születésű Stanisław Wyspiański az egyik legsokoldalúbb és legtermékenyebb lengyel alkotóművész, a szimbolizmus és a szecesszió kiemelkedő alkotója. Wyspiańskit eleinte főleg a képzőművészet érdekelte: nemcsak pasztellképeket, de templombelsőket és templomi üvegablakokat is festett. Az irodalom felé a huszadik század első éveiben fordult: ekkor született meg két legfontosabb színdarabja, a Menyegző és az Akropolisz is. Számára a krakkói Wawel volt az a hely, ahol Lengyelország történelmi és jelen útjai találkoztak. Mítoszok és legendák, jelenbeli és eljövendő döntő jelentőségű események itt keltek életre a költő képzeletében. Az Akropolisz – eredeti címén Wawel – Wyspiański műveiben a nemzeti és az egyéni identitás szimbóluma. Az Akropoliszban minden út az önmegismeréshez vezet, és ebből a szempontból mitikus erővel hat.

Wyspiański történelmi és antik motívumaival átszőtt műve nemcsak nemzeti drámaként érvényesül, hanem egyetemes jelentőséggel bír. Arra keresi a választ, hogy miként működnek az emberekben olyan ellentétes érzelmek és elhatározások, mint az építő és romboló szándék, az igazság keresése a hazugságok eszközeivel, a hűség és az árulás. Drámájában ezek az ellentétek univerzális tér- időben nyilvánulnak meg: az alakok nevében nem emberek, hanem szobrok, képek, gobelin figurák szólalnak meg. Természetesen, lévén műalkotások, másképp nem tudnak feltámadni, csakis emberi alakban. A történelmi álomba merült múlt emlékei a Feltámadás Éjszakáján kelnek életre.

Stanislaw Wyspiański 1904-ben írt darabja nem is annyira színmű, mint inkább zene nélküli opera. Nagyszombat éjszakáján, Krakkóban, megelevenednek a szobrok, angyalok és trójai hősök vegyülnek el a katedrális kőalakjai között, hogy saját létükkel is bizonyítsák: az élet körforgás, és a szakadatlan ismétlődés erősebb, mint a halál. A szüzsé szinte követeli a zenei megvalósítást, amely az Őszi Fesztiválra készül el a színház világában hatalmas rutinnal mozgó Sáry László műhelyében. Két évvel ezelőtt Sáry nagy sikerű operát írt Genet Négerek című darabjából a Maladype számára, most ugyancsak számukra alkotja meg a Gesamtkunswerkbe egykor oly szerelmes, festőként is izgalmas Wyspiański művének zenéjét. A bemutató érdekessége, hogy az előadásnak két rendezője van: a társulatvezető Balázs Zoltán és Zsótér Sándor. (részlet a Budapesti Őszi Fesztivál műsorfüzetéből)

„1994-ben a Szolnoki Szigligeti Színházban megrendeztem Wyspiański Novemberi éj című darabját. Akkor is nehéz volt megfejteni, de az ember az élete végéig keresi, hol a titok. Mindenképpen hagyott egy olyan érzést, hogy nem végeztünk vele. Wyspiański valószínűleg az utóbbi pár évszázad legmerészebb drámaírója. Festőként kezdte, de annyira megragadta képzeletét a wagneri opera, hogy ő is Gesamtkunstot akart létrehozni. Zenét szerezni azonban nem tudott, úgy döntött hát, hogy zene nélkül is megpróbál operát írni. És amikor egész Európában már kimerült a neoromantika és diadalmaskodott a naturalizmus, Wyspiański verses drámákat, valójában operalibrettókat kezdett írni. Ez az alapanyag nagyszerű lehetőséget adott Sáry László számára, hogy az ugyancsak a Maladypével létrehozott Négerek méltó folytatásaként megalkothassa az Akropolisz zenéjét is. Az anyag azt követeli, hogy elég szabadság és bátorság legyen a résztvevőkben, és a Maladype szabadon gondolkodó társaság.” (Zsótér Sándor)

"Magyarországon nemigen van arra példa, hogy két művészember együttgondolkodjon, s ennek a közös gondolkodásnak lenyomata is maradjon. Ilyen értelemben vállalkozásunk - ha sikerül - példaértékű is lehet. Természetesen más formai jegyekkel és hangsúlyokkal dolgozunk, de a színházról hasonlóan gondolkodunk. Régóta szerettem volna, ha a Maladype társulata, amely eddig rajtam kívül nem dolgozott más rendezővel, találkozik vele. Így a színészek most két rendezővel dolgozhatnak, a nézők pedig két rendezői nézőpontot ismerhetnek meg ugyanabban az előadásban. Ez egyszerre jelent kockázatot és biztonságot is. Wyspiański Akropolisza tökéletesen alkalmas erre a fajta munkára. Verses szöveg, magyar fordítását Hajba Vince készíti. Hihetetlenül összetett és izgalmas feladat. A négy felvonásos mű első két felvonását Sándor rendezi, a harmadikat és a negyediket pedig én. Mindketten a saját munkatársainkkal dolgozunk majd, ám egy gondolat égisze alatt." (Balázs Zoltán)

I.- II. Felvonás

Fordította: Hajba Vince

Rendező: Zsótér Sándor


Szereplők:
1. angyal, Wlodzimierz, Vitéz, Párisz: Tompa Ádám
Őr, 2. angyal, Klió Soltik síremlékéről, Kasszandra: Bakos Éva
3. angyal, Apród: Horváth Kristóf
4. angyal, Hektór: Dévai Balázs
Nő Ankwicz síremlékérõl, Hekubé: Fátyol Hermina
Ámor Ankwicz síremlékérõl, Leány Soltik síremlékéről, Heléna: Parti Nóra / Simkó Katalin
Hölgy Skotnicki emlékművérõl, Polikszéna, Andromakhé: Fátyol Kamilla
Tempus Soltik síremlékéről, Priamosz: Kálid Artúr

Dramaturg: Ungár Júlia
Díszlettervező: Ambrus Mária
Jelmeztervező: Benedek Mari
Zeneszerző: Sáry László
Asszisztens: Szabó András
Produkciós vezető: Demeter Andrea

III. - IV. Felvonás

Héber nyelvű fordítás: Fekete László

Rendező: Balázs Zoltán


Szereplők:
Izsák: Kálid Artúr
Rebeka: Bakos Éva
Ézsau, Angyal: Tompa Ádám
Jákob: Horváth Kristóf
Lábán: Dévai Balázs
Lábán felesége: Parti Nóra / Simkó Katalin
Rákhel: Fátyol Kamilla
Lea: Fátyol Hermina
Összes szereplő: Pásztorok, Éj angyalai, Auróra angyalai, Dávid király: Hámori Szabolcs / Ágens m.v.
Dramaturg: Góczán Judit
Díszlet-és jelmeztervező: Gombár Judit
Zeneszerző: Sáry László
Koreográfus: Szőllősi András
Ütőhangszerek: Mogyoró Kornél
Asszisztens: Szabó András
Produkciós vezető: Demeter Andrea

Az előadás 2006-ös Őszi Fesztivál keretében, az Adam Mickiewicz Intézet, a Lengyel Színházi Intézet, és budapesti Lengyel Intézet támogatásával jött létre.

Bemutató: 2006. október 18., Bárka Színház

Turné:
Ludwig Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest - 2007
Budapesti Őszi Fesztivál, Budapest - 2006

A Maladype Színház és a Bárka Színház közös produkciója.

Fordította: Mészöly Dezső és Mészöly Pál

Rendező: Balázs Zoltán


Osztrovszkij 1859-ben írta a Vihart. Ez a jobbágyrendszerre támaszkodó cárizmus válságának éve volt. Egy évvel későbbi bemutatásától egészen a közelmúltig a társadalmi és családi drámaként egyaránt olvasható művet szokás volt a politikai, társadalomkritikai szemlélet alapján színre vinni; Katyerinának anyósa, Kabanova és az általa képviselt értékrend elleni lázadását az elnyomottak zsarnokság elleni lázadásaként értelmezni. Mai szemmel nézve azonban a Vihar sokkal inkább a túlélés, a boldogság keresés szatirikus, tragikomikus drámája. Az orosz kisváros lakói Katyerinán kívül valamennyien megkötik az életüket és a túlélésüket biztosító kompromisszumokat. Kátya viszont arra törekszik, hogy érvényesítse személyiségéből fakadó vágyait egy olyan közegben, amely nem az individualitást, nem a bensőből vezérelt magatartást, hanem a kiüresedett szokásokat és a bigott hagyománytiszteletet helyezi előtérbe, és nem tűri el a boldogság megvalósítását.

Szereplők:
Szavel Prokofjics Gyikoj: Kardos Róbert
Borisz Grigorjevics: Makranczi Zalán
Marfa Ignatyevna Kabanova: Varjú Olga
Tyihon Ivanics Kabanov: Dévai Balázs
Katyerina: Tompos Kátya
Varvara: Fátyol Kamilla
Kuligin: Kálid Artúr
Ványa Kudrjas: Tompa Ádám
Fjoklusa: Bakos Éva
Glása: Fátyol Hermina

Alkotók:
Dramaturg: Góczán Judit
Díszlet-és jelmeztervező: Gombár Judit
Zene: Leoš Janácek (Katja Kabanova)
Asszisztens: Szabó András
Produkciós vezető: Demeter Andrea

Bemutató: 2007. május 26., Bárka Színház

Turné:
Pécsi Országos Színházi Találkozó - POSZT, Pécs - 2008

A Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem és a Színház és Filmmûvészeti Egyetem hallgatóinak bábopera elõadása.

Fordította: Kovách Kálmán Romhányi József

Rendezõ: Balázs Zoltán


Kovách Kálmán és Romhányi József fordításainak alapján összeállította: Góczán Judit

Sullivan operettje a mesebeli Japán egy távoli tartományában, Titipuban játszódik, ahol furcsa törvények uralkodnak. Halállal büntetendõ például a házasságon kívüli udvarlás. Ko-Ko Titipu fõ-ítéletvégrehajtója - aki egyszer régen már megszegte ezt a törvényt, s csak annak köszönheti életét, hogy elvállalta a hóhéri állást - korrupt miniszterei segítségével szigorúan õrködik a rend felett. Szépséges gyámleányát, a fiatal Yum-Yumot készül feleségül venni. Japán Mikádójának fia, Nanki-Poo szintén Yum-Yum kezére pályázik, de - mivel megszökött a császári udvarból vérszomjas jegyese, Katisha elõl és azóta szegény vándorénekesnek álcázza magát - alig van esélye, hogy Ko-Ko hozzáadja a lányát. Eközben a rettegett Mikádó, aki a faképnél hagyott menyasszony társaságában eltûnt fiát kutatja szerte Japánban, útban van Titipuba, hogy megbüntesse Ko-Kót, amiért hónapok óta egyetlen bûnös feje sem hullott porba a tartományban. Ko-Kónak sürgõsen találnia kell valakit, aki önként hajlandó megválni a fejétõl.

Szereplők:
Nanki-Poo: Lendváczky Zoltán / Orendt Gyula
Ko-Ko: Jankovics Péter / Kelemen Dániel
Pooh-Bah: Bercsényi Péter / Tihanyszegi Zsolt
Pish-Tush: Gémes Antos / Bálint Gábor
Yum-Yum: Vesztl Zsófi / Denk Viktória
Pitti-Sing: Karádi Borbála / Haris Nadin
Peep-Bo: Nagy Viktória Éva / Németh Renáta
Katisha: Fabók Mariann / Kun Ágnes Anna
A Mikádó: Gombai-Nagy András / Sebestyén Pál

Osztályvezető tanárok: Csizmadia Tibor, Metzner János és Béres András, Kovalik Balázs

Zeneszerző: William S. Gilbert Arthur Sullivan
Osztályvezető tanár: Meczner János
Bábok: Gombár Judit Lellei Pál
Zenei vezető: Dinyés Dániel

Bemutató: 2007. január 12., Színház-és Filmművészeti Egyetem

Turné:
Skupa Nemzetközi Bábszínház, Plzeň , Csehország – 2008
Zeneiskola Díszterem, Máramarossziget, Románia - 2008
Városi Színház, Nagybánya, Románia – 2008
Arezzo, Olaszország - 2007
Nemzetközi Kortárs Bábfesztivál, Eger – 2007
POSZT Országos Színházi Találkozó, Pécs - 2007
Budapest Bábszínház - 2007

Fordította: Thurzó Gábor, Rónai György

Rendező: Balázs Zoltán


Különleges játékra invitálja a nézőket a Maladype Színház társulata.

Színészeink a próbák során ugyanis lehetőséget kaptak arra, hogy Büchner: Leonce és Léna című klasszikus darabjának jeleneteit és szerepeit önállóan, több változatban is megfogalmazhassák, teret nyitva ezzel saját kreativitásuknak és játékkedvüknek. Hogy az így elkészült jelenetvariációkból – követve a történet büchneri fonalát – melyek kerülnek színpadra az adott estén, az nagymértékben függ a mindenkori közönségtől, amely maga is alakíthatja az előadás menetét. A pontos kidolgozást, valamint az „itt és most” megismételhetetlenségét játékosan ötvöző dramaturgia lehetővé teszi, hogy a Maladype Színház Leonce és Léna című előadása minden este más és más arcát mutatva, aznapi érvényességgel forrjon össze.

Egy mulatságos nevű, parányi ország tétlen királyfija a szabad akarat tételére hivatkozva elfut az államérdek diktálta kényszerházasság bilincsei elől, és némi bolyongás után önszántából, ismeretlenül, tehát mégis szabad akaratából belefut eredetileg kijelölt menyasszonya karjaiba...

Szereplők:

Péter, Popo birodalmának királya / Leonce herceg, a fia / Valerio: Jászberényi Gábor m.v., Lendváczky Zoltán, Orosz Ákos, Páll Zsolt, Tompa Ádám
Léna hercegnő, Pipi birodalmából, Leonce jegyese / A nevelőnő / Rosetta / Az udvar: Bakos Éva, Fátyol Hermina, Fátyol Kamilla, Ligeti Kovács Judit, Simkó Katalin, Tankó Erika

Ütőhangszerek: Mogyoró Kornél
Díszlet- és jelmeztervező: Gombár Judit
Dramaturg: Góczán Judit
Rendezőasszisztens: Tárnoki Márk
Produkciós vezető: Demeter Andrea, Erős Balázs

Bemutató: 2008. május 9., Bárka Színház

Turné:
DIALOG Nemzetközi Színházi Fesztivál, Wroclaw, Lengyelország - 2011
Holland Nemzetközi Színházi Fesztivál, Amszterdam, Hollandia - 2011
SIBFEST Nemzetközi Fesztivál, Nagyszeben, Románia - 2011
Borstnik Nemzetközi Színházi Fesztivál, Maribor, Szlovénia- 2010
THEATRE WORD Brnói Nemzetközi Fesztivál, Brno, Csehország - 2010
REÖK Regonális Összművészeti Központ, Szeged - 2010
Országos Színházi Találkozó - POSZT, Pécs - 2009

Kétfelvonásos opera német nyelven

A szövegkönyvet H. L. Ritter: Der Vampyr oder die Totenbraut c. drámája alapján Wilhelm August WOHLBRÜCK írta.
Közreműködnek a Pannon Filharmonikusok.

Rendező: Balázs Zoltán

Balázs Zoltán a Vámpírról:
„H. Marschner A vámpír című operájának irodalmi alapjául Dr. John W. Polidori azonos című novellája szolgál, mely már erősen magán viseli a Frankeinsteinek éjszakája gótikus légkörét. Polidori doktor ugyanis Mary Shellyék bizarr társaságában alkotta meg rémnovelláját azon a svájci éjszakán, amikor különösnél különösebb teremtmények szabadultak ki elméjükből. A novella egyedi légkörét csak fokozza Marschner gazdagon áradó, rendkívül érzékeny zenéje, amely vadregényes módon öleli körül a történet főszereplőjét, Lord Ruthvent, a vámpírt. Az élők és a holtak világán kívül rekedt lény helyét, idejét és legfőképpen önmagát keresi áldozataiban. Ezért elkerülhetetlen számára a teljes azonosulás a viktimológiai szerepkörrel, aminek egyenes következménye a totális önmegsemmisítés. Így lesz áldozóból végső áldozat. Ennek az önmagát elpusztító és újrateremtő életerőnek iker-reflexeként Aubry, Lord Ruthven régi barátja a tökéletes kiegészítője. Olyanok ők ketten a történet szempontjából, mint Dr. Jekyll és Hyde, akik egyfajta skizofrén szimbiózis elválaszthatatlan párosaként vonultak be a kollektív tudatalatti misztikus irodalmába. Ennek a jelképekkel és gyöngéd jelekkel szegélyezett operának a főszereplői csak magányos bolygók az élet és halál megállíthatatlan körforgásában. Az egyetlen lehetséges gát a halálvágy sodrásában a szerelem lehetősége... Eros és Thanatos kényes egyensúlya.”

Versenyszerepek:
Janthe/Emmy (szoprán): Helen KEARNS (Írország)
Malwina (szoprán): Vanessa LE CHARLÈS (Franciaország)
Aubry (tenor): Marc HAFFNER (Franciaország)
Ruthven (bariton): Nabil SULIMAN (Szíria)

További szereplők:
Sir Humphrey, Lord von Davenaut (basszus): Christophe FEL
Sir Berkley (basszus): Christophe FEL
George Dibdin (tenor): François PIOLINO
John Perth (szöveges szerep): Christophe FEL
James Gadshill (első tenor): Jean-Jacques L'ANTHOEN
Richard Scrop (második tenor): Davy CORNILLOT
Robert Green (első basszus): Guillaume RAULT
Toms Blunt (második basszus): Ronan AIRAULT
Suse (mezzoszoprán): Karine AUDEBERT
Vámpírmester (prózai szerep): Marc HAFFNER/Nabil SULIMAN

Közreműködnek a Pannon Filharmonikusok, a fesztivál rezidens zenekara.

Vezényel: Olari ELTS
Díszlet- és jelmeztervező: GOMBÁR Judit
Koreográfus: SZŐLLŐSI András
Dramaturg: GÓCZÁN Judit

Bemutató: 2008. október 31., Opéra de Rennes, Franciaország

Turné:
Armel Operaverseny és Fesztivál, Nemzeti Színház, Szeged – 2009

Rendező: Balázs Zoltán

Weöres Sándor címként választott egysorosának törékeny szépségét felfedezve a társulat tagjai ezúttal szavak nélkül, játszi könnyedséggel fogalmazzák meg viszonyaikat, hétköznapi játékaink természetes nyelvén.

Rendező: Balázs Zoltán

Játsszák: Bakos Éva, Faragó Zénó, Fátyol Hermina, Fátyol Kamilla, Lendváczky Zoltán, Ligeti-Kovács Judit, Orosz Ákos, Páll Zsolt, Simkó Katalin, Tompa Ádám, Tankó Erika

Díszlettervező: Katus György
Jelmeztervező: Breckl János
Zenei munkatárs: Sáry Bánk
Asszisztens: Rutka Gergő

Bemutató: 2008. december 8., Thália Színház, Új Stúdió

Turné:
PHISYCAL FESTIVAL, Liverpool, Nagy-Britannia - 2015
Kék Madár Fesztivál, Kalocsa - 2015
REÖK Regionális Összművészeti Központ, Szeged - 2015
Teatr Baza, Varsó, Lengyelország - 2015
Trap Door Theatre, Chicago - Illinois, USA - 2014
Jászai Mari Színház, Tatabánya - 2014
Magyar Kultúra Napja, Nemzeti Színház, Miskolc - 2014
Intercultural Festival, Fara Sabina - Forano, Olaszország - 2013
Katona József Színház, Kecskemét - 2013
SIBFEST Nemzetközi Színházi Fesztivál, Nagyszeben, Románia - 2012
VIRASAT Nemzetközi Összművészeti Fesztivál, Dehradun, India - 2012
DIAF Nemzetközi Összművészeti Fesztivál, Újdelhi, India - 2012
DEMOLUDY Nemzetközi Művészeti Fesztivál, Olsztyn, Lengyelország - 2011
Dunapart2 Előadó-Művészeti Platform, Budapest - 2011
Mitteleuropaisches Theaterkarussel, Bécs, Ausztria - 2010
INFANT Nemzetközi Színházi Fesztivál, Újvidék, Szerbia - 2010
Divadlo Andreja Bagara, Nyitra, Szlovákia - 2010
Kortárs Drámafesztivál, Budapest - 2009
Collegium Hungaricum Berlin, Berlin, Németország - 2009
Találkozások Színházi Fesztiválja, Zlín, Csehország - 2009
Stúdió Színházak Fesztiválja, Eger - 2009

Díjak:
INFANT International Festival Fődíja, Újvidék, Szerbia - 2010

Fordította: Nádori Lídia

Rendező: Balázs Zoltán

Amikor Faust először kopogott be hozzám, nem láttam senkit. - Van itt valaki? - kérdeztem, de nem jött válasz. Csalódottan és hanyagul zártam magamra az ajtót, ám a réseken köd formájában szobámba szivárgott e lény, és megállt a félhomályban...
-Van itt valaki? - kérdeztem ingerülten, s ő válaszolt: - Van, úgyis tudod!- hangja hideg volt és kimért. A borzongás permete rám tapadt, de kíváncsiságom merészséggel párosult: - Ki vagy, mi vagy hát? - s ő válaszolt: - Csak úgy itt vagyok.
-Kotródj! - mondtam, de ő kitartott: - Megtetszett nékem ez a ház. - Azóta együtt élünk, s már szerződtünk. Otthonunk falai hangszigeteltek, de fülsiketítő benne a lárma, lakóinak csupán végletes hideg és gránitolvasztó forróság között enged választást, e két szélsőség között azonban nem könnyű megmaradni... Balázs Zoltán

Szereplők:

Ács Norbert, Bánky Eszter, Bercsényi Péter. Blasek Gyöngyi, Erdős István, Gyurkó Henrik, Juhász Ibolya, Karádi Borbála, Kazinczy Ildikó, Kemény István, Kovács Marianna, Pethő Gergő, Radics Rita, Rusz Judit, Simándi Anna, Szakály Márta, Tatai Zsolt, Teszárek Csaba, Vesztl Zsófi

Dramaturg: Zsótér Sándor
Tervező: Gombár Judit
Asszisztens: Kalmár Éva, Sőregi Melinda

Bemutató: 2009. március 17., Budapest Bábszínház