Fordította: Vajda Miklós

Rendező: Tordy Géza


"Eddie-t eredetileg mint fogalmat formáltam meg, mint a lét valamely elborzasztó tényét, s meglehetősen tartózkodtam attól, hogy önigazolásaiban segítségére legyek. Következésképpen élő pofozóember lett belőle, valami olyan visszataszító alak, aki nem egészen szalonképes az emberiség családjában. A darab átnézése során tisztáztam magamban, amivel már kísérleteztem ez első változat írása során is, hogy tudniillik bármennyire ellenszenves ez az iszonyú tettekre képes alak, egy emberi tulajdonság mégis csodálatra méltó és példaként állítható: bele lehet hajszolni olyasmibe, mai végeredményben önfeláldozás a becsület, a tisztesség, az igazság eszményéért, ha oltárát nem is az igazi építőkövekből emelte magában."

Szereplők:
Alfieri: Mertz Tibor
Eddie: Gáspár Tibor
Beatrice: Egri Márta
Catherine: Kovács Martina
Rodolpho: Balázs Zoltán e.h.
Marco: Petridisz Hrisztosz
Louis: Molnár László
Mike: Kaszás Mihály
Tony: Deme Gábor
A Bevándorlási Hivatal első tisztje: Mihályfi Balázs
A Bevándorlási Hivatal második tisztje: Horváth Gábor

Díszlettervező: Menczel Róbert
Jelmeztervező: Dévényi Rita

Bemutató: 2002. április 26. Szolnoki Szigligeti Színház

Fordította: Csányi János

Rendezte: Csányi János


"Az előadás 1914-ben, a világháború kitörése előtt játszódik, az Osztrák-Magyar Monarchia fennhatósága alatt lévő Bosznia-Hercegovinában. A különböző kultúrák együttélése újra és újra visszatérő konfliktusa a családok harcában jelenik meg. Ennek a problémakörnek a darabb való átültetése a shakespear-i szándékot erősíti, és az eredeti művet megőrizve, minden erőltetés nélkül teszi érthetővé az ősi konfliktust, ami a szerelmesek targédiáját okozza. Így a sorsszerű találkozással szemben - az előadás alapmotívumaként - a másság radikális elutasítása, a polgárháborúk évszázados gyűlölete áll. Egy bosnyák-muzulmán Júlia, egy szerb (paroszláv) Rómeó, egy ferences rendi Lőrinc barát, egy zsidó patikárius, egy magyar származású herceg (a kormányzó) és balkáni cigányzenészek jelenítik meg az összetett vallási és történelmi hátteret, melybe a darab cselekménye kerül."

Szereplők:

Cigánylány: Polnauer Flóra
Nyikhaj Lajos: Szabó Zoltán m.v.
Cinca Pista cigányzenész: Gazda Bence m.v.
Lóbőr Tóni: Orczy Géza m.v.
János barát: Bodor Richárd
Lőrinc barát: Kovács Lajos
Capulet nagybátyja, Patikus: Kőmíves Sándor m.v.
Róza, Capulet unokahúga: Éry-Kovács Zsuzsa
Serbli, Antal, Kutya, a Capulet-ház szolgái: Pásztor Tibor
Sámsona, a Capulet ház szolgája: Szabó Gábor
Péter, Júlia dajkájának szolgája: Lucskay Róbert
Dajka, Júlia  dajkája: Spolarics Andrea
Tybalt, Capuletné unokaöccse: Szikszai Rémusz
Júlia, Capuleték lánya: Varga Gabriella
Capuletné: Ráckevei Anna m.v.
Capulet: Ujlaki Dénes m.v.
Baltazár, Rómeó legénye: Bíró Attila
Ábrahám, a Montague ház szolgája: Horváth Kristóf
Benvolio, Montague unokaöccse, Rómeó barátja: Végh Zsolt m.v.
Rómeó, Montague fia: Balázs Zoltán
Montaguené: Kiss Katalin
Montague: Gados Béla
Apród, Paris szolgálatában: Fige Tamás
Paris, ifjú gróf, a herceg rokona: Tausz Péter
Mercutio, a herceg rokona, Rómeó barátja: Ollé Erik
Escalus, Verona hercege: Kardos Róbert 

Koreográfus: Seregi László
Díszlet: Csányi János és Bozóki Mara m. v.
Jelmeztervező: Kárpáti Enikő m. v.
Gépezetek: Pataki Zoltán és Majoros Gyula m. v.
Mozgás: Uray Péter m. v.
Zene: Faragó Béla
Irodalmi munkatárs: Lengyel Anna m. v.
Kulturális szakértő: Ljubica Ostojic
Asszisztens: Hajós Eszter, Lengyel Csaba

Bemutató: 2003. szeptember 26., Bárka Színház

"Az előadás valószínűleg hibátlan. Számomra mindenesetre annak tűnik, de Kovács Lajos néha zavarba ejt. Egyes pillanatokban az általa megjelenített hivatalnok karaktere talán még a szerző által elképzelt figuránál is sokrétűbb, plasztikusabb. Mert arról a fájdalomról és hiábavalóságról, amelyet időnként Kovács Lajos felvillant, Pinter hivatalnoka vajmi keveset tud. Közös játékuk Csoma Judittal szintén feledhetetlen. Egy hosszú haldoklás végóráiban járnak, túl minden sokkon, és megrázkódtatáson: az ápolás a halálos ágy "rutinját" hozzák: annak fáradt, keserű, néha már-már unalmas rezignáltságát. Amikor már az üvöltés is visszhangtalan, hiszen rég túl vannak az elsőn. S valaha mennyire szerették egymást, minden megcsalatás ellenére. És talán még most is. Megértjük ezt, azokból az összekapaszkodásokból, amelyeket- a helyénvaló pillanatokban- arc és tekintet láttat, jelenít. Néha egészen varázslatosan"
Tamási Orosz János: Vasárnapi Hírek, 2003.

Szereplők:

Andy: Kovács Lajos
Bel: Csoma Judit
Jake: Kardos Róbert
Fred: Balázs Zoltán
Maria: Sebők Klára
Ralph: Gados Béla
Bridget: Kovács Vanda

Dramaturg: Deres Péter
Zeneszerző: Faragó Béla
Jelmeztervező: Bozóki Mara
Díszlettervező: Merétey Tamás
Asszisztens: Lengyel Csaba
Rendező munkatársa: Szikszai Rémusz

Bemutató: 2003. január 24., Bárka Színház

Fordította: Kosztolányi Dezső

Rendező: Cătălina Buzoianu


Majd. Majd így lesz meg úgy lesz. Majd Moszkvába megyünk, és ott jó lesz. Majd "a mi szenvedésünk örömre változik azokban, akik utánunk következnek, boldogság és békesség uralkodik a földön?" Erről álmodik a három Prozorov-lány, Olga, Mása és Irina.
Azóta. Azóta eltelt egy évszázad. A huszadik század. Irina tavaszi nevenapját, Andrej hegedűjátékát, a lányok csipkézett vágyait háborúk égették fel, az álmok üszkös romjait betemette a szibériai hóesés.
Catalina Buzoianu rendezése egy évszázad tudásával fordul Csehov zseniális drámája felé.



Szereplők:

Olga: Spolarics Andrea
Mása: Szabó Márta
Irina: Varga Gabriella
Andrej: Szikszai Rémusz
Natasa: Kovács Vanda
Versenyin: Lucskay Róbert
Tuzenbach: Balázs Zoltán
Kuligin: Gazsó György
Csebutikin: Sinkó László
Szoljonij: Kardos Róbert
Anfissza: Lázár Kati
Ferapont: Gados Béla, Kőmíves Sándor
Fedotyik: Tausz Péter
Rode: Bodor Richard
Anya: Varga Anikó
Továbbá: Éry-Kovács Zsanna, Fige Tamás, Horváth Kristóf, Pásztor Tibor, Miklusicsák Aliz, Kiss Réka Judit, Kecskés Mihály, Lengyel Csaba, Németh József, Marganits Gábor, Pélyi György, Szabó Gábor

Koreográfus: Mălina Andrei
Zeneszerző: Dorina Crişan Rusu
Jelmez: Velica Panduru
Díszlet: Romulus Fenes
Asszisztens: Lengyel Csaba
Munkatárs: Miklusicsák Aliz, Bálint Ildikó, Kiss Zsolt

Bemutató: 2003. május 25., Bárka Színház

Fordította: Kálnoky László

Rendező: Zsótér Sándor

Erzsébet, a királynő, a világ ura, minden hatalom birtokosa trónja foglyaként, hatalma börtönébe zárva mindenki sorsáról dönt, csak a sajátjáról nem...

Szereplők:

Stuart Mária: Spolarics Andrea
Erzsébet, Anglia királynője: Spolarics Andrea
Robert Dudley, Leicester grófja: Balázs Zoltán
Georg Talbot, Shrewsbury grófja: Varga Gabriella
William Cecil, Burleigh bárója: Gados Béla
William Davison, államtitkár: Horváth Kristóf
Amias Paulet , Mária őrzője: Varga Anikó
Mortimer, az unokaöccse: Ollé Erik
Aubespine, francia követ: Kiss Réka Judit
Hanna Kennedy, Mária dajkája: Varga Gabriella
Az angol királynő apródja: Kiss Réka Judit

Dramaturg: Ungár Júlia
Jelmez: Benedek Mari
Díszlet: Ambrus Mária
Zene: Tallér Zsófia
Asszisztens: Kiss Réka Judit

Bemutató: 2004. május 21., Bárka Színház

Turné:
POSZT Országos Színházi Találkozó - 2005
Schiller Fesztivál, Mannheim, Németország - 2005

Fordította: Arany János

Rendező: Tim Carroll

Itt és most. Alapigazságot hordozó színházi közhely. Tim Carroll, a londoni Globe Színház főrendezője és a társulat olyan speciális módszerrel készül az előadásra, hogy e közhely igazsága estéről-estére érvényesülhessen, és az aznapra jegyet váltó néző valóban elmondhassa: ezt a ma esti Hamletet csak ő láthatta. Annyi bizonyosan állítható, hogy Hamlet szerepében a magyar színház nagy ígérete, Balázs Zoltán látható. A többi szerepben? Itt és most, azaz aznap este eldől...

A színészek csak az előadás kezdetekor tudják meg, hogy a számukra adott két (vagy több) szerep közül aznap este melyiket játsszák. A nézők is résztvevői annak a játéknak, ami által - véletlenszerűen - megszületik a szereposztás. A közönség egyébként is tevékeny résztvevője a történéseknek: mindenkit arra kérünk, hozzon magával akár egy zenei felvételt, akár egy tárgyat, hogy azok segíthessék az aznap esti produkciót. Még a teret is a nézők alakítják ki. Tényleg nem tudjuk, mi fog történni.

Színészek:

Hamlet: Balázs Zoltán
Gertrude / Színészkirálynő: Varjú Olga / Szorcsik Kriszta
Claudius / Színészkirály / Szellem: Seress Zoltán / Egyed Attila
Ophelia / Fortinbras: Mezei Kinga / Parti Nóra
Polonius / Sírásó I.: Czintos József m.v. / Gados Béla
Laertes / Guildenstern / Horatio / Rosencrantz: Ollé Erik / Dévai Balázs/ Kardos Róbert / Nagypál Gábor
Sírásó II. / Osrick: Varga Anikó / Horváth Kristóf
Bernardo / Marcellus / Pap / Színész / Százados / Francisco: Pásztor Tibor / Törőcsik Tamás /
Szabó Gábor / Bodor Richárd/ Császár Réka / Fátyol Kamilla

Dramaturg: Bérczes László
Díszlet: Csanádi Judit m.v.
Zene: Faragó Béla
Asszisztens: Hajós Eszter

Bemutató: 2005. december 16., Bárka Színház

Turné:
Művészetek Völgye, Pula - 2006
Shakespeare Fesztivál, Gyulai Várszínház – 2006

Fordította: Blum Tamás

Rendező: Alföldi Róbert

A Peacock házaspár jól működő "tisztességes" vállalkozása ünnepre készül - az extra profit kecsegtető reményében-, a királynő koronázására. Közben lányuk Polly, - aki megszökött az éjszaka - titokban esküvőjét "szervezi" a gengszter maffia charmeur főnökével, Bicska Maxival.

Így kezdődik Kurt Weill és Bertolt Brecht Koldusoperája - a végkifejletet, "a boldog véget" mindannyian ismerjük. Mindeközben elhangzanak híres, és örök érvényű dalok: Cápa-dal, a Barbara-song, Salamon-dal, Ágyú-dal... a mára-már klasszikussá vált Blum versfordításaival.

"A darab üzenete nem túl bonyolult, manapság pedig már zsigerből értjük, mi történik az emberrel a pénz, a csalás, a hazugság világában. Ez az üzenet "magától beszél", nincs mit aktualizálni rajta. Ami engem izgat, az a jelszerű beszédmód, az "ősszínházi", eredendő sűrítés. Mint egy bábjátékban. Vitéz László beszél így: én csak egy mesét mondok, aztán ti meg vonjatok le belőle, amit akartok. Meg akarom tartani a mű vásári jellegét, a szó nemes értelmében vett teatralitást. Erősítve ezt azzal, hogy én szeretem durván váltani a hangulatokat, és felmutatni az emberi viszonyok szélsőségeit. Kibontani két-két ember kapcsolatának nem pusztán társadalmi beágyazottságát: Polly és Maxi, Peacock és Tigris Brown.... És még valami: fekete-fehér, szemcsés, rossz videofelvételen láttam a legendás Ljubimov-előadást, ami még így is megfogott. Nem lopni, de tisztelettel idézni szeretnék abból, hogy azt a világot egy pillanatra tükröztessem a mában. És tisztelegjek a nagy Mesterek előtt: ezért is hívtam Kikiáltónak Törőcsik Marit és Garas Dezsőt." (Alföldi Róbert)

Szereplők:

Kikiáltók hangja: Törőcsik Mari m.v., Garas Dezső m.v.
Bicska Maxi: Balázs Zoltán
Peacock: Seress Zoltán
Peacockné: Spolarics Andrea 
Polly, a leányuk: Tompos Kátya m.v.
Kocsma Jenny: Varjú Olga 
Dolly: Hajós Eszter
Tigris Brown: Illyés Róbert
Lucy: Varga Anikó
Lelkész, Smith: Pásztor Tibor
Filch: Szabó Gábor
Bandatagok, koldusok:
Leprás Mátyás: Kardos Róbert
Jakab: Gados Béla
Ede: Barta Árpád
Jimmy: Koloszár András
Fűrész Róbert: Juhász Lajos
Szomorúfűz Walter: Szilvási Dániel
Kurvák: Cserepes Tünde, Kormos Zsófia, Gilányi Zsóka
Ember: Kecskés Mihály

Bemutató: 2006. június 7., Bárka Színház

Turné:
Nemzetközi Színházi Fesztivál, Plzeň, Csehország – 2007
Összművészeti Fesztivál, Gyulai Várszínház, Gyula – 2006

Rendező: Balázs Zoltán

Nonverbális előadás Bruno Schulz elbeszélései nyomán.

Prága, Pozsony, Nagyszeben, Maribor, Szarajevó és Moszkva... Csak néhány állomás ahol a Balázs Zoltán által rendezett non-verbális előadás 2018. január 13-i bemutatója óta nemzetközi sikert aratott.

A Bruno Schulz Fahajas Boltok című novelláskötet elbeszélései alapján készült Augusztus című előadásban a rendező a zsidó származású lengyel szerző nyelvi metaforáit fordítja át képekre, a test, a mozgás, a gesztus nyelvére, amelyet a társulat színészeinek bravúros összjátéka és finom intellektusa tesz plasztikussá.

A Maladype együttese a játék, a színház és a társművészetek nyelvén keresztül valósítja meg a tépett idegrendszerű szerzőre jellemző tartalmi-formai összefüggések bizarr rendszerét. A nem mindennapi költői nyelvezet szavak nélküli színpadi megfogalmazása olyannak ábrázolja a világot, amilyennek az elbeszélő érzéseiben mutatkozik: állandóan változó, villódzó és korlátlan átalakulásokra képes.

Ismertető:
Bruno Schulz, a tarka fantazmagóriák, mesék és szenzációk mestere értéktelen kacatokból építkezik, melyek kulisszái között az életünk folyik és ahol az egyedüli lényeget a maszkok és a formák állandó váltogatása adja. Bár Schulz a német expresszionisták, Musil és Kafka szellemi társa, az egyetemes méretűre dimenzionált rettegés helyett ő inkább saját gyerekkorából épít házat magának. A Fahajas Boltok mágikus-realista szerzője, a Monarchia végnapjait írja meg egy galíciai kisvárosban, melyben saját apja, Jakub a szolid kereskedő és filozófus-mágus alakjában Józef, a gyermek szemével láttatja a régi világ letűnését. A gyermekkor “lenne annak a ‘zseniális korszaknak’, a ‘messiási kornak’ a megvalósulása, melyet annyiszor ígértek nekünk az összes mitológiák.” – írja. A mindent elözönlő káosz agresszivitásával szemben Józef úgy védekezik, hogy beengedi azt házának falai közé, és helyet keres neki a lét tereiben: “Mekkora naivitás azt gondolni, hogy az élet ezernyi apróságáért küzdve alakíthatjuk sorsunkat! Már csak arra vágyom, hogy elaltassam a sors éberségét, és minden feltűnést kerülve, észrevétlenül jószerencsém oldalához simulva láthatatlanná váljak.

Játsszák:

András Gedeon
Ádám Kornél
Dőry Brigitta
Erőss Brigitta
Lukács Andrea
Mesés Gáspár
Pál Zoltán
Vincze Erika
Zsenák Lilla

Produkciós vezető: Balázs Katalin
Kreatív producer: Huszár Sylvia

Turné:
Sahara Nemzetközi Színházi Éjszakák, Adrar, Algéria - 2022
Nemzeti Színház, Algír, Algéria - 2022
7. SIFTY - Ifjúsági Nemzetközi Színházi Fesztivál, Sharm El Sheikh, Egyiptom - 2022
Teatro Infanta Isabel, Madrid, Spanyolország - 2022
Zoloti Vorota Színház, Kijev, Ukrajna - 2021
Nemzeti Színház, Játékszín, Miskolcs - 2021
Via Carpatia Nemzetközi Fesztivál, Olsztyn, Lengyelország - 2021
Analogio Nemzetközi Fesztivál, Athén, Görögország - 2021
FIAT - Nemzetközi Színházi Fesztivál, Podgorica, Montenegro - 2021
Nemzeti Színház, Játékszín, Miskolc - 2020
Nemzetközi Bruno Schulz Fesztivál, Drohobics, Ukrajna - 2020
Bitef Színház, Belgrád, Szerbia - 2019
21. SKAMPA Nemzetközi Kortárs Színházi Fesztivál, Tirana, Albánia - 2019
21. SKAMPA Nemzetközi Kortárs Színházi Fesztivál, Elbasan, Albánia - 2019
IV. Nemzetközi Színházi Fesztivál, Hanoi, Vietnám - 2019
Nisville - Nemzetközi Jazz és Színházi Fesztivál, Niš, Szerbia - 2019
Független Színházi Fesztivál, Pesti Színház, Budapest - 2019
ATELIER Nemzetközi Színházi Fesztivál, Nagybánya, Románia - 2019
YOUR CHANCE Nemzetközi Színházi Fesztivál, Moszkva, Oroszország - 2019
Téli Fesztivál, Zenica, Bosznia-Hercegovina - 2019
Téli Fesztivál, Szarajevó, Bosznia-Hercegovina - 2019
Borstnik Nemzetközi Színházi Fesztivál, Maribor, Szlovénia - 2018
Kultúra Háza, Lendva, Szlovénia - 2018
XXX. Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja, Kisvárda - 2018
SIBFEST, Nemzetközi Színházi Fesztivál, Nagyszeben, Románia - 2018
ISTROPOLITANA Nemzetközi Színházi Fesztivál, Pozsony, Szlovákia - 2018
ZLOMVAZ Nemzetközi Színházi Fesztivál, Prága, Csehország - 2018
Crossroads/Keresztutak, TRIP Hajó, Budapest - 2018
Határon Túli Magyar Színházak Szemléje, Thália Színház, Budapest - 2018
Kultúra Háza, Segesvár, Románia - 2018
Szín-Tár Nemzetközi Színházi Fesztivál, Kecskemét - 2018
HolnapUtán Színházi Fesztivál, Nagyvárad, Románia - 2018

Díjak:
A "Legjobb előadás" díja - 7. SIFTY - Ifjúsági Nemzetközi Színházi Fesztivál, Sharm El Sheikh, Egyiptom - 2022
A Diákzsűri különdíja "A kiemelkedő összjátékért és képi megfogalmazásért"
- XXX. Határon Túli Színházak Fesztiválja, Kisvárda - 2018
A zsűri díja "A kollektív alkotásért" - ISTROPOLITANA Nemzetközi Színházi Fesztivál, Pozsony, Szlovákia - 2018

Támogatók: Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, EMMI

Rendező: Szász János


Színhely (fizikai): egy birtok a semmi közepén, egy tó partján. Fából eszkábált színpad, háttérként a Holddal, ha felkél. Szél.
Színhely (mint szellemi közeg): a művészet nevű kietlen pusztaság, melyet egymásra ragadozó aprócska, torz szörnyek tesznek népessé, és a maguk módján talán lakályossá is.
Idő: a század vége felé. Hogy melyik század, mindegy, a lényeg a vége felé.
Szereplők: álmodozók, akik arról álmodoznak, hogy nem álmodoznak többé - illetve azok, akik még csak nem is álmodoznak, bár néha elálmodoznak azon, hogy milyen jó is volna álmodozni.
Cselekmény: az álmodozók álmodoznak, álmaik valóra válnak és elpusztítják azokat, akik álmodják őket.
(Valamivel konkrétabban: a neves színésznő névtelen fia drámát ír a szomszédlánynak, de megbuknak vele, csak a szomszédlányt szereti el a neves író, a színésznő mama szeretője, majd otthagyja, de a szomszédlány mégis színésznő; a névtelen fiú pedig mégis író lesz a végén, bár az utolsó művét puskával írja meg.)

Szereplők:

Arkagyina: Varjú Olga
Trepljov: Balázs Zoltán
Szorin: Seress Zoltán
Nyina: Bognár Gyöngyvér
Samrajev: Dados Béla
Andrejevna: Varga Anikó
Mása: Tompos Kátya
Trigorin: Alföldi Róbert
Dorn: Ilyés Róbert
Medvegyenko: Kardos Róbert
Dramaturg: Kovács Kristóf
Díszlet: Khell Zsolt
Jelmez: Benedek Mari

Bemutató: 2008. január 25., Bárka Színház, 
2008. január 27., Kecskeméti Katona József Színház

NUMERA! május 21-én 15.00-tól a Bázison: fókuszban a HUSZAS szám!

Noha e szám általában nem nagy jelentőséggel bír a misztika és mágia iránt érdeklődők számára, a számlálásban, a számrendszerek képzésében viszont fontos szerepet játszott, és játszik helyenként még ma is. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a kezek és a lábak ujjainak az összege húsz, számos kultúrában ez a szám képezi a számlálás alapját. A kelták például a negyvenet kétszer húsznak mondják. Az Észak-Japánban (Hokkaido szigetén) élő ajnuk számára a 80 négyszer húsz, ami pontosan megfelel a franciák által ugyanezen szám megnevezésére használt quatre-vingts-nek, vagy az angol four score-nak. A húsz hasonló megjelenésére más nyelvekben is találhatunk példákat, vagyis a vigezimális (20 alapú) számrendszer használata az egyes számok elnevezésében számos kultúrában jelen van. (Rosta Erzsébet nyomán)

VENDÉGEK:

Behumi Dóra | énekesnő, fuvolista, zenetanár
Kútvölgyi Erzsébet | Kossuth-díjas színművésznő, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja
Martos Gábor | művészeti író, műkereskedelmi szakértő,a MúzeumCafé volt főszerkesztője
Vörös István József | költő, prózaíró, kritikus, irodalomtörténész, esszéista, bohemista

Moderátorok: Kántor Viola és Balázs Zoltán

Május 21. 15.00, Maladype Bázis